Már az eleje is jól indul: Gálffi László (Prospero) áll a színpad közepén, majd bejön a súgó, a keverőpult kezelője és elfoglalják helyeiket. A többi dolgozó is a színpadra lép, behozza vihar kellékeit, forgatják a szélgépet, rázzák a vitorlákat... Nagyon ötletes, pörgős és humoros előadás - no és nagyon családias. Mindenki teszi a dolgát és remek összhangban bontakozik ki a történet.

Finom ötleteket látunk, mint Ariel (Pogány Judit) egyre kisebbé válása, míg végül leveszi leplét és szatyrát fogva kisétál. Az előadás legeredetibb figurái Csuja Imre (Stephano) és Epres Attila (Trinculo), nagyszerű perceket szerezve nekünk csipkelődéseikkel. Olyan átkokat szórnak egymásra, mint "Romoljon meg az összes befőtted!" vagy "Legyen morzsás az ágyad!", illetve Csuja megállapítja, hogy a fordítva ráadott zeke "nem is mellény, hanem hátrány". A szereplők remekelnek, Darvas Ferenc kedves és bohókás udvari tanácsos, az egyetemi hallgató Király Dániel pedig egyszerre vakmerő és gyáva Caliban. Gálffi remek karmester módjára vezényli le az előadást, dönt bosszúról és kegyelemről, az egészet hihetetlenül könnyeden előadva. Pogány Judit Arielje ragaszkodó és szabadságra vágyó, légies és földhözragadt szellem.

Az Örkény Színházban megteremtették a maguk kis szigetét, mesevilágot hoztak létre, de úgy, hogy láthassuk a mesét létrehozókat és a trükköket is. Így a varázslat hatása nem csökken, viszont annak részesének érezzük magunkat és méginkább elbűvölve érezzük magunkat. Legalábbis én így éreztem hazafelé menet, miközben kolóniás társammal nagyokat hahotázva próbáltuk felidézni az összes emlékezetes pillanatot. Mert abból van bőven.