A Szkéné Színház nagyon sokat változott, mióta ott jártam. Réóta érdekelt már Pintér Béla és Társulata. Sokat hallottam és olvastam róluk. Sikerült jegyet szereznünk a Tündöklő középszer című előadásukra. Megnéztük. És nagyon-nagyon sokat nevettünk.

Talán két órát ültünk végig, de egy pillanatnak tűnt az egész. Minden percben megleptek minket, nézőket.

Először a jelmezekkel. Ki gondolta volna, hogy végig ugyanabban maradnak a szereplők? Hiszen egy eljátszott és egy valós életet láttunk. Színház a sdzínházban. Én, aki annyira nem ismerem a színházak, színészek világát, most kaptam egy érthető bemutatót.

Amatőr színázakat ismerek, talán többet is láttam, mint hivatásos színházakat. Pintér Béláék a kettő között lehetnek. És most itt kijelentem, hogy ennél jobb színház nem létezik!

És meglepetések voltak még. Kb. fél óra után vettem észre, hogy versben van megírva a szöveg. Nem annyira harsányan, mint a Frédi és Béni-ben, de kivehetőek a rímek.

És amikor megszólalt az énekesnő, elaléltam! Mellbevágott a hirtelen jött meglepetés. Csodálatos hangja van a hölgynek.

Humoros, mégis mély lélektani dráma. Egy egyszerű történeten keresztül mutatja meg társadalmunkat. Emberek sorsán keresztül. Akik éppen színházat játszanak a színházban.

Zseniális!