KRITIKA: Equus
atheles: Szenvedélyek csörgő bilincse – Equus-bemutató a Tháliában - 2011.11.18. 07:11
  • Szerintem
  • Szerintetek
    0/10

Alan Strang egy zavart elméjű fiú, aki egyetlen éjszaka alatt megvakít hat lovat, amiért pszichiátriára kerül. Martin Dysart, a magánéletében és munkájában egyaránt megkeseredett pszichiáter, aki megpróbálja visszaterelni a fiút a normális világba. De élhető-e a szenvedélymentes élet? És mégis ki kinek a páciense?


 


Peter Shaffer 1973-ban írt drámája pszichológiai krimi, nyomozás egy felfoghatatlan tett okai, gyújtópontja után. A színjáték ugyanakkor nekünk szegezi a kérdést: többet ér-e a hétköznapi józanság, mint a boldog eksztázis, van-e értelme az örömtől, hitektől mentes, szürke létezésnek egyáltalán? Az Alföldi Róbert és Szamosi Donáth főszereplésével készült Equus elgondolkodtató, abszurd, pazar élmény.


 


Dicső Dániel puritán, de hatásos díszletbe helyezi a darabot. Elöl, a nyitott zenekari árokban, bőrszékeken foglal helyet a négy mellékszereplő, két oldalt minimális berendezés. A színpad legnagyobb részét a középen kialakított, homokkal teli négyszög és a hátsó lovarda foglalja el. Utóbbi mozgatható bokszok sora, melynek forgóajtói hol átlátszó, hol teljesen fekete, vagy éppen (torzító) tükrökként szolgáló átjárók. Mögöttük hat, feketébe öltözött táncos, a lovak megtestesítői. Erőteljes, de elegáns mozgásuk fokozza a dráma sejtelmes hangulatát.


 


A színészek kiválóan betöltik a teret, s akinek épp nincs szövege, az is a színpadon marad, megfigyelőként. Szamosi Donáth testbeszéde, mimikája képes feledtetni az esetenkénti artikulálatlanság okozta hibákat, Kútvölgyi Erzsébet és Kőszegi Ákos pedig remekel a fiú szüleit játszó képmutató, megfáradt kispolgárszerepben. Alföldi Róbert, Martin Dysart megszemélyesítője, szerencsére nem esett abba a hibába, hogy túl fellengzősre, mindent tudóra vegye karakterét. Játéka könnyed, mondandóját megfelelően időzíti. Kiemelkedő alakítását a közönség az egyik monológja alatt feltörő spontán tapsviharral jutalmazta.


 


Alan és a pszichiáter macska-egér harca közben fokozatosan bontakozik ki előttünk a karakterek élete, motivációja. A fiú családi háttere, zárkózottságának okai, gyógyítója saját démonai, kiégett útkeresése. A pszichiáter irigyli betege hitét és szenvedélyét, miközben tudja, csak úgy segíthet rajta, ha mindezt elnémítja benne. Martin Dysart felismerése az, ami igazán megdöbbentő. Ahogy ráeszmél, őt már végleg fogva tartja a szürkeség csörgő bilincse, az ő szájában már örökre ott a zabla.


 


(megjelnik a parameter.sk hírportálon is)

Szólj hozzá
Tovább a falamra
hirdetés