"Kedves", „klasszikus” bábelőadást láthattunk, ami azonban nem hagyott mély nyomot bennünk. Bezzeg a gyermekeinkben igen, akik a második felvonás alatt végig az első felvonás végén felbukkanó Macskamágus megjelenésétől féltek (és ezzel nem voltak egyedül a nézőtéren!)…Ugyanis kissé túlzásba vitték a Mágus rettentő megjelenítését.

Az előadás egy kis közjátékkal kezdődik: Zakariás, a vándorzenész és bábszínész egy városba érkezik, ahol nem fogadják jó szívvel muzsikáját. Mint kiderül, a boldogtalan zenész folyton a kis fehéregereire gondol, akik elmentek tőle. Megjelennek az egerek, akik vándorlásuk után épp megérkeznek újonnan kiszemelt otthonukba, ahol azonban már lakik egy szürkeegér család. A két család rendkívül ellenséges egymással faji hovatartozásuk okából, de az ifjú egerek szerelmesek lesznek egymásba, s itt elkezdődik az ifjú egerek Rómeó és Júlia története. Szerencsére ez a történet nem torkollik tragédiába, sőt természetesen minden helyreáll…és még a félelmetes Macskamágusról is kiderül, hogy egy egér által irányított báb.

Nehéz egy bábszínházi előadásról kritikát mondani, mert elvileg a gyereksereg a célközönség…de hát mégiscsak jönnek velük a szülők, akiknek más a fontos, más szemszögből alkotnak véleményt.

Kicsit poros volt…a mese, a színészek játéka, a rendezés. (Hazaúton is ez volt a véleményem, de azóta még inkább, mióta volt szerencsém meghallgatni a debreceni Vojtina Bábszínház művészeti vezetőjének előadását a bábszínház, a bábjáték lényegéről….) Egy szó mint száz: volt már máskor jobb élményem a Budapest Bábszínházban.