Operába járni jó. Aki nem tud pihenni, kikapcsolni, annak nagyon ajánlom. Próbálja ki, menjen el az Operaházba. Nekem annyira leköti a figyelmem ez a fajta stilizált színház, hogy képtelen vagyok másra gondolni. És ez így van jól.

Február 10-én az Operaház jóvoltából alkalmam nyílt ara, hogy másodmagammal megnézhessem Kovalik Balázs híres/híhedt Boito: Mefisztofele c. rendezését.

Csak az előadás fotóit nézegetve is bizonyos volt számomra, hogy egy komoly rendezői munkával fogunk szembesülni. Így is lett.

Még nem láttam olyan előadást, se az Operházban, sem más színházban, hogy mérnöki pontoságal, zenére húzták volna fel a függönyt illetve le. Itt megdöbbentő volt ez a pontosság és ritmusvállalás. Azt hiszem, erre fogok leginkább emlékezni. Ilyenben még nem volt részem. Vagy csak eddig nem vettem észre. Nem figyeltem ilyen kis részletekre...

A nyitókép, Mennyei kar nagyon monumentálisra sikeredett. Élveztem, hogy végre nem a deszkákon játszatják a darabot, ha már ilyen nagy a színpadnyílás, akkor kihasználják a légteret is. Élmény volt az emelkedő, éneklő Mennyi Kar, Szárnyas Kerubok látványa.

Ahogy emelkedett a zene, úgy emelkedett a Kerubokat tartó emelvény. Ez a klip-szerkesztés (zenéhez illeszteni a képet) még visszatért az előadás során.

Azt hiszem Kovalik Balázsnak nagyon rááll a kezére ez a posztmodern barokk stílus.  Filmes analógiaként Peter Greenaway világát tudnám említeni, de Kovalik esetében nem ennek kopírozásáról van szó, csak egy tőről fakadó stilizált, (poszt)modern barokkos szemléletről.

Az előadást nézve végre megérthettem, mennyit merített a mi Madáchunk Goethe Faustjából. Pl már a keret-játék is innen szármaik: Goethénél Faust lelkére fogad az Úr és Mefisztó, Madáchnál Ádám és Éva, az első emberpár lelkére fogad az Úr és Lucifer.

Az előadás alatt lett volna okunk nyugtalankodni, de hisz ez nem is AZ a Faust, mint amit mi ismerünk. Ez a kérdés nagyon is igoványos, kényes témához vezethet. Vajon képesek vagyunk-e túllátni a kritikusok képezte kánon-rétegeken. Azaz képesek vagyunk-e a művet befogadni, vagy már csak annak az interpretációját, azt ahogy mások vélekednek róla?

Előadás közben az is eszembe jutott, hogy mennyire meghatározó egy rendezőnél a nyelve és a kultúrája. Madách Az ember tragédiájának a legegyénibb jelente a Fallanszter-jelenet, ami 100 évvel később játszódik, mint Madách saját kora. Az előadás alatt végig az volt az érzésem, hogy Kovalik "tudatában"  ez a futurisztikus madáchi Fallanszter-jelenet nagyon működött, akár tudatosan, akár tudattalanul- hiszen az egész díszletre és jelmezekre , az előadás látványvilágára jellemző. (Ezt egy külföldi rendező nem hiszem, hogy Madách szövge és világának ismerete nélkül képes lenne csak úgy kitalálni)

Élesen belémhasított ez a felismerés, hogy bizony kulturálisan determináltak vagyunk, adott nyelvi és kulturális kontextusaink kötnek bennünket. Még egy ilyen szabad alkotót is, mint Kovalik Balázs.

Ha szereposztás része a rendezői koncepciónak, és bizonyára a, nem kényszer szülte, akkor Kovaliknálnagyon más fizimiskájú szereplőkkel találkozunk. Margit kissé tenyeres -talpas, Faust, alacsony, köpcös. Mefisztofele a legsudárabb. Érdekes szerzői megoldás Margit és Heléna szerepét egyazon színésznővel játszatani.

-------------------

További tudnivalók a darabról az Operaház honlapjáról

Arrigo Boito operájának második, azóta is ismert változatát 1875-ben mutatta be először a bolognai Teatro Comunale.

Kovalik Balázs nagy hazai és nemzetközi sikert aratott Mefistofele rendezésének premierje 2010-ben volt a Magyar Állami Operaházban.

A százfős énekkart, zenekart, gyermekkart, statisztákat igénylő előadás nemcsak monumentalitásban, hanem rendezői formanyelvében is kuriózum. A díszlet fő alkotóeleme például egy hatalmas DNS spirál, a molekula, amely az ember legkisebb alkotóeleme, ám leírása a tudomány csúcsa.

A színpadképbe ugyanakkor éppúgy beleférnek a boszorkányszombat-jelenet chippendale táncosai, mint a jövő álomvilágába menekülő Faust és Elena futurisztikus inkubátorai.

A különleges vizuális és zenei élményt ígérő produkció főszerepeiben Bretz Gábort, Palerdi Andrást, Fekete Attilát, Gaston Riverót, Létay Kiss Gabriellát, valamint Bazsinka Zsuzsannát láthatja a közönség.

Reméljük, még műsorra tűzik ezt a kiváló előadást!