KRITIKA: PANkreátorok - újratöltve!
afonya: PANkreátorok, avagy kicsordul a könny a nevetéstől - 2011.04.20. 14:04
  • Szerintem
  • Szerintetek
    0/10
Arany János utca 10. Ide kell elmennie kötelezően mindenkinek, aki röhögni akar. Nagyon röhögni.

Maga az előadás egy kellemesen tágas, családias légkörű színházteremben kap otthont, így az alaphangulat már meg is teremtetett: barátságos, fesztelen, közvetlen miliő. Az előadók a lehető legegyszerűbben bemutatva: Szabó Máté (színész, műsorvezető), Andrássy Máté (színész), és (&)... Zolika. Aki nem beszél.

Színre visz azonban olyan helyzeteket, meséket, dalokat, amelyek mind-mind alaposan megdolgoztatják a rekeszizmokat. Szabó Máté őszinte és szellemes narrációi, Andrássy Máté egész figurája, aki már önmagában is komikus (és még a Röltexben is hasznunkra lehet...), valamint (Horváth) Zolika utánozhatatlan mimikája teszik azt az emberrel, ami velem is történt: voltak pillanatok, mikor szép szolidan kicsordult a könnyem. No nem a meghatottságtól, a nevetéstől. Nem voltam egyedül.

S habár az egész előadás idézőjelbe lett téve, úgy gondolom, ennek hiányában sem jutna eszébe senkinek, hogy komolyan vegye, mert képtelenség. És ez benne a lényeg, ez az a bizonyos „titkos összetevő“, amitől az ember képes könnyesre nevetni a szemét, és majd' leesni a székről, mikor megjelenik a színpadon... ki is? Nos, a teljesség igénye nélkül: David Attenborough, Darth Vader,  Obi Van Kenobi, Illyés Gyula, nem is szólva olyan hírességekről, mint Godzilla, King Kong vagy Anakonda. Ja, és Johann Lippowitz. Tudjátok, ugye, kire gondolok...?


Gy.G.
(forrás: horvathzoltan.gportal.hu)

Szólj hozzá
Tovább a falamra
hirdetés