KRITIKA:  Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről
Ildiko2: Egy este beültünk az Urániába, hogy tűnődjünk a létezésről. - 2015.04.12. 11:04
  • Szerintem
  • Szerintetek
    0/10

Roy Andersson új filmje nem ér véget a főcímképekkel.  Azóta is forog.


A vetítés után nem mentél oda a filmvászon elé, hogy lassúzz, és így a nézők sem láthattak valami szokatlant a kiürülő moziteremben. Ha jobban belegondolsz, azon se lepődtek volna meg, ha XII. Károly svéd király vonul be ide a csapatával.


A filmvetítés végeztével belátható lesz számodra az is, ha esik az eső, akkor is a buszmegállóban érdemes várakozni, ha szeretnél hazajutni, nem pedig a mozi bejáratánál. A piros esernyő, amit azért vettél, mert állítólag a szél nem csavarja ki a kezedből és nem pördíti ki, bizony kifordul és kipördül.  Utazol a legendás hetes buszcsalád egyik tagján, kapaszkodsz. Amikor a szemed a kapaszkodóra téved, látod, hogy másik három ember is ott kapaszkodik. Megfigyeled a kezüket, és arra jössz rá, hogy tényleg olyanok vagyunk, mint a majmok. Tudunk kapaszkodni. Kapaszkodni tudunk. Így utazol Andersson filmjében tovább.


Nem sok fogódzód van. Ha nem vagy jól tájékozott és nem láttad a korábbi filmjeit, egyet tehetsz, nyitott maradsz és hozzálassulsz. A film lassú tempóját elsősorban az adja, hogy a jelenetek többségét egy beállítással, vágás nélkül vették fel.


Szerencséd van, hogy az elsősorban színházi előadásokon edzett figyelmed és értelmed nagy élvezettel fogadja be a filmet. A műről a legtöbb fontosabb és kevésbé ismert kisebb oldalak írói már beszámoltak, ezen írás biztos hogy nem akar szakkritika lenni, kritika sem, inkább csak fogódzó.


A hetvenkét éves kultikus svéd filmrendező zseniális filmet rendezett. Csak tudnám, hogy csinálta!


Az lesz a fixa ideád, hogy a rendező kiindulásképpen fotókkal dolgozott. A jelenetek ugyanis gyakran egy kitartott képpel kezdődnek, amiben a szereplők bemozdulnak, megmozdulnak. Ezért tippelsz úgy, hogy Andersson vett 2 tucat fotót, ami embereket ábrázolt, ez a tablókép szolgált kiinduló pontul a különböző filmepizódokhoz. Olyan leleményes párbeszédeket hallasz, hogy arra gondolsz, ezek csak a színészek improvizációiból születhettek. De tévedsz. Az operatőr Pálos Gergővel készült interjúból kiderült, hogy „Minden jelenet alapja egy Roy által rajzolt skicc és általa megírt dialóg.„ De abban legalább igazad volt, hogy a forgatókönyv bizonyos számú képből áll és hogy minden jelenetet egy beállításból vettek fel, valamint nagyon sok fix képet használtak.


Mivel egyben, vágás nélkül vettek fel több jelenetet, ezért elképzelhetetlennek tartod, hogy ne színházi színészekkel dolgozott volna stáb. Nem hiszed, hogy amatőr szereplőgárda ilyen hosszú jelenlétre és koncentrációra képes lenne. De az általad olvasott interjúkból nem derült ki, hogy feltevésed helyes-e...


Határeset film. Anti-film. A XII. Károly nagy kocsmai bevonulását és a vert hadak visszatérését leszámítva minden jelenet egy az egyben színpadon is eljátszható lehet, minden változtatás nélkül. Moziban voltál, és színházat láttál. Azt nem tudod, hogy tényleg ilyen-e a világ, de a létezés tényleg ilyen. Igaza van a galambnak, hogy felült.

Szólj hozzá
Tovább a falamra
hirdetés