KRITIKA: Herzl
Ildiko2: Egy állam álmodói - 2015.02.23. 23:02
  • Szerintem
  • Szerintetek
    0/10

A Spinoza Ház jóvoltából láttam partneremmel ma este, 2015. február 22-én a Herzl c. előadást. Ezen a hétfő este igazi jóféle színházi előadást kaptunk.


Bár a Spinoza székei nem tartoznak a kedvenc színházi ülőalkalmatosságaim közé, szerencsére az itt folyó előadások zömmel olyanok, hogy ez nem jut eszembe menet közben. Attól is féltem, hogy majd a kicsi helyet gyorsan teleszuszogjuk nézőtársaimmal, és majd elfogy a levegő. Ám ezt most sem vettem észre.


Már egy német csokoládégyáros az 1800-es évek közepén tudta, hogy a jó üzlethez jó csokoládé kell. A jó csokoládéhoz pedig jó alapanyagok. Ezen áll vagy bukik a siker. A színházra vetítve is érvényes ez a szabály.


A írásos alapanyagot, a dráma szövegét Ann Silberberg és Forgách András írta. Lendületes mondatok, jól felépített jelenetek, és  egyszerűen szőtt történet jellemzi a darabot. Csak itt-ott éreztem, hogy a szereplők azért kérdezik meg egymástól, hogy ismerik-e Pesten ezt meg azt, hogy a másikuk válaszából valójában mi nézők kapjunk információt. De ez kedves gesztus a néző felé, és módfelett hálás vagyok, hogy megtudtam, Herzl Tivadar unokatestvére Heltai Jenő volt.


Miközben hallgattam a két szereplő párbeszédét, magam előtt láttam ezt filmként, mivel nagyon jól lehetne vágni az ilyen dialógusokat. Valamiért az a gondolatom támadt, megérné tévéfilmre vinni az előadást, vagy rádiójátékot készíteni belőle.


Az előadás rendezője Czeizel Gábor. Számos kortárs darabot vitt színre. Sok-sok évvel ezelőtt, a Vizsgálat a rózsák ügyében c. előadását láttam. Itt olyan fordulatot illesztett a darab végére, hogy megállt bennem az ütő. Azóta figyelemmel követem, de sajnos csak kevés előadását láttam azóta.


Ez a szó legnemesebb értelmében vett ismeretterjesztő darabot nagy kihívás lehet rendezni. Akció alig van, csak dikció. Évről évre kávéházakban találkozik a Herzl Tivadar (Makranczi Zalán) és Max Nordau (Gyabronka József). Ülnek. Beszélgetnek. Pestiesen szólva az egész előadást végigrizsázzák. A beszélgetések tartalma és a színészek játéka azonban érdekes, így az 1 óra 20 perces előadást unatkozás és órára tekintgetés nélkül végigültük. Ebben persze segítenek a Mindenkori Pincér - Hajdú László remek alakításában előadott intermezzo dalok is.


Veréb Dia jelmezei tökéletesek. Jó rájuk nézni, de nem a zsabót kezdem el nézni a színész helyett. Segít a miliő megteremtésében, de csak támogatja a színészeket a játékban, nem elfedi. Egy zavaró momentum volt az előadásban, és bizony ez a viselethez kapcsolódik. Mivel mi nézők jóval alacsonyabban ülünk, így a színész cipőjének talpa látszik. Furcsa, amikor Herzl úr cipője sarasnak tűnik. Ez tényleg nagyon kis dolog, de egy percre ki tudja kapcsolni a színházi varázst.


Az előadás producere Sándor Anna, „a Spinoza Ház alapítója, motorja, megtestesítője, aki egy nyugodt életet és Hollandiát adta fel a bizonytalanért, egy budapesti kulturális központ megalapításáért.” A vele készült interjút itt olvashatjátok>>>


Keveset tudtam Herzl Tivadarról, és arról sem volt fogalmam, hogy Izrael állam alapításának gondolta az ő gondolata volt. De nem egy ismeretterjesztő előadáson voltam, hanem egy jófajta színházat láttam. Nemcsak az általános műveltségem nőtt, hanem a tettvágyam is. Ha Herzl Tivadarnak az álma megvalósulhatott, akkor az én sokkal kisebb álmocskáim is.


Kinek ajánlom ezt az előadást? Akinek ezek a hívszavak mondanak valamit:


Hétköznapra jó színház, este 9re már otthon is vagyunk, és az este tartalmasan, jól telt. Mert az alapanyag minden összetevője jó!!

Szólj hozzá
Tovább a falamra
hirdetés