KRITIKA: Angyalok Amerikában
atheles: Angyalokkal, Isten nélkül - 2012.10.01. 15:10
  • Szerintem
  • Szerintetek
    0/10


Tony Kushner Pulitzer-díjas színműve, az Angyalok Amerikában eredetileg két egész estés darab, amelyet most, a szerző engedélyével, eggyé gyúrva mutat be a budapesti Nemzeti Színház, Andrei Şerban rendezésében. A történetben ugyan meseszerűen keveredik az angyalok, emberek és szellemek világa, mégis olyan hétköznapi és valóságszagú, hogy akár igaz is lehet.


1985-ben járunk, a Reagan-rezsim, az AIDS és freon gázok Amerikájában. Egy olyan világban, ahol a személyiségüket vesztett, elkeseredett emberek éppúgy össze vannak zavarodva, mint az Isten által magukra hagyott angyalok.  Előbbieknek útmutatás nélkül kell felül kerekedniük félelmeiken, utóbbiak egy prófétát keresnek hozzá. S ahogy a darab egyre csak megy előre, mi is elhagyjuk Amerikát és egy, talán túlságosan is ismerős helyen, helyzetben találjuk magunkat.


A több szálon futó cselekmény egy pillanatra sem áll meg, szinte végighömpölyög a színpadon, nincsenek üresjáratok, a színészek egytől egyig remekelnek. Nyolcan képesek megtölteni az egész nagyszínpadot, jelenetenként akár más-más karakterek bőrébe bújva. Udvaros Dorottya éppoly meggyőző zsidó rabbiként, mint a világ legöregebb bolsevikja vagy a másvilágról visszatérő szellem. Kulka János korrupt, gátlástalan Roy Cohn-ja nyomokban (ördögi) Al Pacino-s karakterjegyeket tartalmaz, ez azonban semmit sem von le az alakítás minőségéből. Szabó Kimmel Tamás és Söptei Andrea is könnyedén ölti magára különféle szerepeit, László Zsolt pedig remekül hozza a felszínes, (ál)entellektüel Louist, aki nagy szavakat hangoztat ugyan, de igazából senki mással nem képes törődni, önmagán kívül. Stohl András arcjátéka még a felszabadultabb pillanatokban is elárulja, mennyire marja, feszíti karakterét a saját maga ellen folytatott harc, amiből soha, sehogy sem kerülhet ki győztesen.  Tenki Réka tökéletes, mint kétségek közt vergődő feleség, vagy épp látomásainak imádni való bohóca. A kapocs pedig, aki a szereplők eme kavalkádját összetartja, a meleg, AIDS-es, s az angyalok által prófétának kikiáltott Prior Walter. A karaktert megformáló Alföldi Róbert nagyszerű eleganciával, tökéletes időzítéssel játssza végig a majd négyórás darabot.


Kiemelném még Izsák Lili és Szlávik Juli díszlet- és jelmeztervezők munkáját is, hiszen a színészek karakterváltásaival együtt, maga a nagyszínpad is pillanatok alatt alakul át kórházi szobából tárgyalóvá, hálószobává, Antarktisszá.


Az Angyalok Amerikában Andrei Şerban második budapesti rendezése, s ahogy a Három nővérben, itt is kedves, felszabadító humorral ötvözi a súlyosabb pillanatokat. Van idő fellélegezni. Az összmunka pontos, a jelenetváltások gördülékenyek. Igazgatói mandátumának lejárta felé pedig lehetetlen nem észrevenni az Alföldi Róbert mondatai közt megbúvó kétértelműséget.


A felismerésre, miszerint Amerikát, s vele együtt a nyolcvanas éveket már rég magunk mögött hagytuk, a színdarab utolsó pár perce is rásegít. Magyarországon vagyunk, Budapesten, 2012-ben. S mégis ugyanúgy keresünk… valamit. A kórképünk talán más, de betegek vagyunk mi is, és félünk. A jövőtől, a társadalomtól, egymástól. A gyógyszer pedig? Maga az élet.


 


- ravasz myrtil -


 


(mejgelenik a parameter.sk hírportálon is)


 

Szólj hozzá
Tovább a falamra
hirdetés