KRITIKA: Bovary Emma
Lodarazs: A hajdúszoboszlói Emma - 2013.03.26. 06:03
  • Szerintem
  • Szerintetek
    0/10

Péntek este egy nagyon különleges élményben volt részem. Egy divatszalon varrótermébe mentem színházat nézni, és beigazolódott: színházat ott csinálunk, ahol akarunk. Kiss-Végh Emőke beállt két varróasztal mögé, a szabásminták és anyagok közé és színházat teremtett. Elmesélte Bovary Emma történetét, aki Hajdúszoboszlón született és édesapja címerezéssel (szobakiadással) foglalkozott. Megtudtuk, hogy imád romantikus történeteket olvasni, mint pl. XIV. Lajos egyik szeretőjének történetét, és elő is adta nekünk a király és udvarhölgyének párbeszédét, meg is magyarázva, melyiknek miért olyan hangot választott, amilyet. Megismertük Bovary Károlyt, a férjet, Emma szeretőit és Emmát magát is. Emőke/Emma elvarázsolt és lekötött bennünket, rosszullétekor két percig gondolkodtam, hogy most elfelejtette a szövegét, vagy szegény tényleg rosszul van (elnézett az ablakok felé is, hogy vajon nyithatóak-e), segítséget kell-e hívnunk – aztán persze kiderült, hogy mindez az előadás része volt. Az est végén előadott vagány és önfeledt tánca szintén lenyűgöző volt, és amikor lejött az asztalról meghajolni (mert persze ott táncolt), nézőtársam megjegyezte: „Vége? Ne már!” – szívesen néztük és hallgattuk volna még. De szerencsére a drámairodalom bővelkedik izgalmas nőalakokban, remélhetőleg Emőke kedvet kap mások bőrébe is belebújni és egy kissé magára szabni azokat...


 

Szólj hozzá
Tovább a falamra
hirdetés