Legfrissebb idézetek

Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe (a Nemzeti Színház előadása) 0

Beküldte: | Beküldés dátuma: 2014-01-12
Szakrális mementó Tovább a előadáshoz

Szólj hozzá te is! Kommentek száma: 9 db

Angyalok Amerikában 0

Beküldte: | Beküldés dátuma: 2014-01-07
Mégis. Áldj meg akkor is. Több életet szeretnék. Kell. Szörnyű idők voltak, és vannak emberek, akik sokkal rosszabbat is megéltek, de... látod, mégis élnek. Akkor is, ha több rajtuk a seb, mint a bőr, ha megégtek, ha szenvednek, ha legyek petéznek a gyerekeik szemébe, akkor is élnek. Ha van egyetlen csepp remény, akkor az életben maradás a legjobb, amit tehetek. Áldj meg! Több élet kell. (elindul kifelé; amikor hátrafordul az angyalok némán misztikus jeleket mutogatnak; Prior megáll, mert hirtelen ismét rosszul érzi magát, újra megfájdul a lába, összeszorul a tüdeje, homályosan lát; visszafordul, hogy szembenézzen velük) Nem láttátok, mi fog jönni. Csak azt, amitől féltek, hogy jönni fog. Amíg nem jön el - meg ne sértődjetek, de - addig csak a félelmet látjátok. Én itt hagyom nektek a mennyet. És magammal viszem a betegségemet, és a halálomat. A föld az otthonom, és haza akarok menni... Tovább a előadáshoz

Szólj hozzá te is!

Vörös - A Katona József Színház és a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának közös produkciója 0

Beküldte: | Beküldés dátuma: 2014-01-04
Az álom a legjobb.
Ha rossz, akkor tudod, hogy csak álom, azért.
Ha jó, akkor meg azért. Tovább a előadáshoz

Szólj hozzá te is!

Danton halála 0

Beküldte: | Beküldés dátuma: 2013-12-08
A lelkiismeret az a tükör, amelyben csak egy majom illegeti magát. Tovább a előadáshoz

Szólj hozzá te is!

Örkény István: Tóték (Örkény Színház) 0

Beküldte: | Beküldés dátuma: 2013-12-06
Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr?
És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné?
Van? Nincs? Van? Fogas kérdés! Tovább a előadáshoz

Szólj hozzá te is!

Ganymed Goes Europe 0

Beküldte: | Beküldés dátuma: 2013-11-22
in: http://www.litera.hu/hirek/12-festmeny-12-szoveg-12-szinesz

Szécsi Noémi: A szent bőrtelen (részlet)

Meztelen férfi áll karosszék és asztalka előtt. A fejét kivéve a teljes bőrfelülete egészen vörös, mintha megnyúzták volna, és a puszta húsát látnánk (ld. a Szent Bertalan-festmény).
A háta mögött álló karosszék támláján valami kezeslábas-szerű holmi hever, odavetve.

Otthonos környezetre tett jelzések: az asztalon könyv és kávésbögre. Ebbe beszéd közben időnként belekortyol.

Föl nem foghatom, hogy ha már egyszer megnyúztak, akkor utána minek feszítettek még keresztre is? És miért kellett aztán még a fejemet is levágni?

Ha kérdezitek, ki ez a Bertalan, mit felelek?
Én vagyok a világ világossága, megvilágosítom a sötétségben ülőket. Én vagyok a föld sója, megokosítom az oktalan népeket. Én vagyok a földműves, aki a lelkeket műveli.
Mások is mondják: nincs bennem álnokság. Fegyverem a jóság a verejtékezésben, a szelídség a gonoszok között, a türelem a veszendő dolgokban.

Leül a karosszékbe, mesélni kezd.

Amikor egy zsarnok győzelmet arat, kiküldi szolgáit, hogy állítsák föl uralmának jelvényeit, az előző zsarnok jelvényeit pedig rombolják le. Ez máshol is így szokás, nem csak itt a világ végén.
Az új mindenható mindenfelé kiküldi követeit, hogy eltöröljék a Sátán tiszteletét, és helyére az ő uralmat állítsák.

Igazságosan győzött az új. Hiszen úgy igazságos, hogy aki négy vagy nyolc évig böjtölt, legyőzze azt, aki akkorára már eleget evett.
Bölcsen győzött az új. Mesteri módon tette csúffá a Sátán mesterkedését.
Mint mikor a héja elragad egy madarat, úgy markolta a Sátán a hatalmat.

Azt kérditek tőlem: Miről ismerjük meg a Sátánt? Ráakadhattok mindenkiben. Démona bárkiben tanyát verhet. Arckifejezése megszállott, kedélye mindig vidám és nyájas. Mindent előre lát, mindent tud, minden alattvalója nyelvét ismeri és megérti. Amit most tiveletek beszélek, ő már tudja.
Ha akarja, megmutatkozik előttetek; ha nem akarja, rá nem bukkantok.
De kérlek titeket, ha megtaláljátok, kérjétek meg, hogy ide ne jöjjön. Ne csinálja velem végig még egyszer ugyanazt.

Mindenkinek gyógyulást ígér. De igazából nem gyógyít, legfeljebb megszűnik gyötörni.
A démon csak testet, nem helyet vált. Reánk mindig magasról tekint.
A megváltásról oktatja a népet. Megmutatja, milyen csodálatos szükségszerűséggel, hatalommal, igazságossággal és bölcsességgel győzött az ördög felett. Tovább a előadáshoz

Szólj hozzá te is!

Ganymed Goes Europe 0

Beküldte: | Beküldés dátuma: 2013-11-22
in: http://www.holmi.org/2009/10/esterhazy-peter-a-hirtelen-baratsag

Esterházy Péter: A hirtelen barátság

Egy meg nem írt barátság eredendően ezt a címet adtam és éppen azért nem írtam meg mert nem lettünk igazából nem lettünk barátok semmik se lettünk illetve majd lesz egy fordulat a végén a semmi felől a minden felé pedig jól indultunk ő volt az idősebb ez így is maradt és ha élne most is idősebb volna de hogy ez idő szerint mi a helyzet azt nehéz megmondani már több évet számlálok milyen hülye szófordulat nem számlálom de van többem van mint neki valaha ám ezt nem kivagyiságból említem csak a számok miatt mert bárhogy is úgy gondolok rá mint idősebbre ő tette meg hajdanán az első lépéseket nem is lépések gesztusok egy gesztus egy darab gesztus de az azt jelentette azt szándékozta jelezni mit is hogy egyívásúak vagyunk effélét fegyvertársaknál több összetartozásnál kevesebb szívesen öleltem meg ha találkoztunk örömmel a sejtjeim örültek a sejtjeim húzódtak közel hozzá jólesett az arcába nézni a nevetős szemébe jó ember ez volt az első ami róla eszembe jutott eposzi állandó jelző derék ember és ezen egy ideig tegyem hozzá kajánul egy ideig az sem változtatott amikor az a váratlan hidegség jelent meg a szemében amit vonakodva akartam csak tudomásul venni azt a nyilvánvaló tényt hogy ez megvetést jelent fölényt fölényességet lenézést amely ez az egész konglomerátum ez a ridegségben fogant morálhóbelevanc szintén a nevetősségben mutatta meg magát csakhogy én lassan mintha buta volnék láttam meg hogy ez a nevetősség nem az a nevetősség erkölcsi alapon vetett meg azt hiszem egyszerűen árulónak tartott áruló aki elárulta a kultúráját pontosabban a népének a kultúráját egyszersmind a hazáját is vagy a nemzetét mit is még talán ennyi elég is ja még valami pénzezés is volt szerintem a legpimfebb pártpolitikai izék fordítottak minket szembe és ehhez keresett ő még erkölcsieket nem is kellett nagyon keresgélnie mert ebben inkább neki volt igaza úgy értve hogy a politikai különbözés már csak következménye volt a kulturálisaknak de mindegy lényegében nem hittem a szememnek konkrétan a fülemnek ennek ellenére egy ideig tartottam magam a „jó ember”-látomáshoz azzal etetve magamat azzal a jelképes szófordulattal hogy hát a gyerekeimet továbbra is gondolkodás nélkül rábíznám és csak lassan jutott az eszembe hogy a gyerekeim közben felnőttek vagyis senkire nem lehet őket immár bízni természetesen főként ránk nem az apjukra anyjukra immár mindenesetre senki immár nem profitálhat ebből a rábízhatósági föltételezésből egyrészt másrészt meg hát mi mindennel tömné teli szegény pulyák fejét mindazonáltal a barátság egyértelműen miattam vagy ahogy itt az utcában mondják engem végett nem szökkent szárba rajtam bukott el sokkal korábban még akkor amikor nem mondtam meg neki hogy nem tetszik az amit csinál a munkája hogy mindközönségesen rossznak tartom a filmjeit nem gyávaságból vagy kétszínűségből nem szóltam hanem olyan reménytelenül rossznak tartottam őket javíthatatlanul rosszaknak hogy arra nincs mit mondani nincs a mondásnak értelme de ettől nem ijedtem meg azt hittem és ez volt az igazi butaság a puszta ökörség azt hittem leválaszthatók róla a filmjei hogy volna egyfelől a nevetős szeme a mondjam így normalitása az arányos természetessége alkatának eredendő kedvessége és másfelől az akarnok filmjei lólábfilmek így hívtam lógtak ki az erkölcsi ideológiai hazafias lólábak hemzsegtek a lólábak egész lólábdugó kerekedett a filmjeinél lólábdagály Istenkém de hülye vagyok próbálnám csak magamról leválasztani azt amit csinálok vagyis egyre őszintétlenebb lettem vele és nyilván ő is velem ez fájhatott neki a saját őszintétlensége mert azt mindig láttam szerettem is érte hogy örül az őszinteségének mindenféle őszinteségnek örült élvezte is és az meg természetes nem lobbantható a szemére hogy a saját őszinteségének a határait nem ismerte föl nem ismerhette föl nem bíztam benne és nyilván ő sem bízott bennem ott hallgattam ahol mondanom kellett volna valamit és beszéltem ahol a csönd lett volna kívánatos talán szükséges is vagyis folyton fecsegtem ha hallgattam ha beszéltem még ott ültem minden filmbemutatóján prőmier mondta mindig hosszú ő-vel mintha őt ez nem is érdekelné büfé mellett könnyű hazudni ezt most magamra értem de ez is egyre nehezebb lett nehezebben ment nem ment flottul a hazudás a végén már menekültem a tormás sonkatekercsek elől vagy közül szinte szaladtam iszkoltam a jó szó iszkoltam a kaszinótojások súlyos árnyékából a filmekben egyre többet beszéltek a jóról és a rosszról főleg a rosszról és azon belül is inkább a Rosszról vagyis a Sátánról aki ideiglenesen bár de jelentős területeket foglal el a Mindenhatótól és aki beszélt az egyre határozottabban átlátott ezeken a mesterkedéseken a picsába nem is folytatom mintha Isten egy alhadnagy volna de lényegében főtörzsőrmester aki kellemetlenül vigyázza a körletrendet a szakralitást és hazafias érzéseket a fiatalkori ártatlan tiszta törekvését a jóra szépre nemesre ami azt hiszem bár nem akarnám kóserolni magamat annak idején a legfőbb kapocs lehetett közöttünk a habarcs fölváltotta szóval mintha e törekvések célba értek volna és most ő ott ült a jóság közepén mint egy keresztes pók szándéktalan de találó szójáték és leste az áldozatait vagy talán nem is egy vidéki plébános rossz egyszerűsége szűk szellemi horizontja és régi jó megbízható jósága keveredett evvel az új kevély magabiztossággal cinikus nem volt sosem szellemi tompasága mindig élénken sőt olykor váratlanul öntetszelgőn villódzott villódzott ez jó én voltam a zsűri elnöke bálanyája én így mondtam amikor azt a nagy díjat kapta ami valamelyest zavarba is hozta szerette ha mellőzik nem azon nincs mit szeretni a mellőzés önmagában akkor is ha van haszna ha és ez mindig munkát jelent ha hasznot húzunk belőle többnyire a munkánk vagy a szemléletünk az értékekhez való viszonyunk húzza az előnyt sok minden javára fordítható a mellőzés ám arra vigyázni kell hogy öncsalással ne kavarjunk bele de önmagában szürke kietlen mint egy rosszul fűtött szoba nyirkos didergés szerette ha látják hogy mellőzik és tényleg kicsit mellőzték is mellőzve volt bár azt nehéz megmondani hogy többet érdemelt-e hisz mindenki többet érdemel vagyis nemdebár senki nem volt közöm a döntéshez a pódiumon is csupán álldigálnom kellett más tartotta a laudációt más adta át a díjat álltam és mosolyogtam mint egy fasz abban a pillanatban amikor át kellett volna vennie az aranyozott régies metszésű betűkkel betvekkel ahogy apám tréfálkozni szeretett volt írt diplomát meg az örök hollóházit elfehéredett hátratántorodott egészen közel álltam hozzá ha jók a reflexeim el is kaphattam volna de még azt sem vettem észre hogy valami komoly meg se mozdultam csodálkozva néztem mit csinál mintha tréfálna hogy mintegy ellép a kitüntetés elől dölyfét szerénységbe rejtve de ezt inkább most gondolom akkor nem akkor csak bámultam mosolyogva ahogy esik hátra a pódiumról feküdt a földön élettelenül mintha színházi takarásban a nézők a nyakukat nyújtogatták mi történhetett miközben az állandó operatőrje tehetséges kis patkány izgatottan nyugtatott mindenkit elő szokott fordulni ismételgette elő szokott fordulni csak gyorsan vizet vizet vizet gyorsan a laudátor a test mögé lépett majdnem tetemet írtam lehajolva a hóna alá nyúlt segítsen már neki valaki sikoltozott a kis patkány reflexszerűen hátrébb léptem az oszlop mögé a derekammal bajlódtam megint nem veszélyes de éppen azért és nem akartam magyarázkodni uraim rakoncátlankodik a derekam remélem megértik húzták kifelé hátrálva a magatehetetlen testet mintha váratlanul ólomnehéz rongyot fölcsúszott az ing a hasán sárgásfehér kelt tészta a szeme nyitva maradt de nem volt tekintete vagy fordítva mintha rám nézett volna s látnánk a tekintetén hogy nem vagyok vizet gyorsan vizet miközben a közönség tovább duruzsolt nem inkább morajlott az operatőr két ügyes mondattal megnyugtatta őket még soha senkit nem nyugtattam meg mondattal a színfalak mögött mint egy zsák a falhoz dűtve ült az akit nem nevezhetek barátomnak magához tért rám mosolygott és kezét a kezemre tette érzem kényszerűen egyszerűsítem a történetet úgy vagyok evvel mint a fizikusok vagy az elemi részecskékről beszélek vagy a Kárpátokról nem tudom ezt egyben látni ezt a temérdek szemétséget önzést sértettséget gecizést frusztráltságot rosszindulatot butaságot és tisztességet jó szándékot segítőkészséget illetve ezeket még tudom de mit tegyek mit is tegyek a csöndes megvetés hosszú évei után a keze érintésétől rám törő izgatott örömmel váratlanul rám támadó heves szívdobogással az én nevem volt az utolsó szava én voltam a Licht az éjszakában szánalmas bárhogyan van is a fiatal tudósgeneráció zavart szánalommal tekintett a világegyenletet firtató Einsteinre bár talán inkább kajtatta mint firtatta. Tovább a előadáshoz

Szólj hozzá te is!

Ganymed Goes Europe 1

Beküldte: | Beküldés dátuma: 2013-11-03
Grecsó Krisztián: MagánJézus
Francisco de Herrera Szent József a gyermek Jézussal című képére
(részlet)

A származása, nem a vallása, Daru ezt szokta róla mondani. A katolikusság nála identitás, családi hagyomány, nem felekezeti lojalitás. Nem issza azt a vizet, amit e honban az egyháza prédikál. Persze Daru érzékeny fiú, a szívében ott vannak életének korai szent helyei: az első sor a szülőfaluja templomában, ahová még a kései Kádár korban titkokban ül le. De legalábbis nem szabad az iskolában mondani, hogy elsőáldozásra jár, úgy is tudják az elvtársak, de dicsekedni nem kell vele, ezt mondja az anyja. És persze ott van a liturgia csengése, ritmusa, zsolozsmája a fülében.

De igazán a gyökerek miatt számít: a nagyapja is ott térdelt és ugyanazért térdelt ott, amiért ő. És egyáltalán, volt nagyapja, mert mára csak a hűlt helye és a szent akarata maradt Daruban. Meg ott vannak a mozdulatok, a mozdulatok emléke: a nagymamája csontos keze, ahogy Daruért fogja, hogy ne fázzon. Még nem volt fűtés a padok között, és februárra egészen áthűltek a falak, gomolygott a leheletük, ők mégis mosolyogtak, mindig mosolyogtak.

Juszti mama négy elemit végzett, mégis bölcsebben hitt, mint bárki Daru családjában. Értette a saját hite korlátait és értette a kanti korlátlanságát is. Alázata volt a befogadáshoz is, makói parasztasszony, árva lány, törvénytelen gyermek, aki cselédként nőtt föl, mégis értette, mit üzen a három lator sötétedő freskója. A klasszikus szigorú, Munkácsyt idéző monumentális kép üzent neki a falról, és Juszti mama tudott az árulásról, hogy az emberek megcsalják egymást, és tudta, hogy ő csak úgy maradhat életben, ha őrzi a saját hűségét.

Ő próbálta elmagyarázni Darunak a barokk Jézusokat is. Mert Daru haragudott a kövér Kisjézusokra, és én értem őt. Értem a haragját, mert Daru én vagyok. És él bennem a haragja húsz év múlva is. Hiszen az én Jézusom betlehemes, jászolban talál nyugovóhelyet, és szalma az ágya. Kövér szalma gyönge testét, ó, mily kínozza. „Akkor miért kövér a Jézuska a mi templomunkban?", ezt kérdezte Daru. Juszti mama azt felelte neki, Jézusod csak benned él, a te Jézusod, és Jézus olyan, amilyennek te képzeled. Ám Daru konok kölyök volt. Jézus csak egyféle lehet, valami effélét mondott, és hogy neki nem lehet saját Jézusa.

KözJézus van, magánJézus nincs. Már külsőre, de lehet, hogy belsőre se – utóbbi Darut még biztosan nem foglalkoztatta. Nekem meg nincs erőm végiggondolni.

in: http://www.litera.hu/hirek/12-festmeny-12-szoveg-dragoman-gyorgy-es-grecso-krisztian Tovább a előadáshoz

Szólj hozzá te is!

Ganymed Goes Europe 1

Beküldte: | Beküldés dátuma: 2013-11-03
Dragomán György: Adrenalin (részlet)

Vidd már ki innen azt a rohadt szőrös kutyát, hát nem érted, hogy látni se akarom?
Nem érdekel, hogy tud nézni, az se érdekel, hogy pont olyan édes szeme van, mint egy embernek, nem akarom tudni, honnan szedted össze és minek hoztad ide, csak az, hogy mikor viszed már innen a francba.

Hagyjuk, jó, hagyjuk, hagyjuk, hagyjuk.
Könyörgöm, öltözz már fel, és vidd már ki innen ezt a rohadt loncsos kutyát!
Mi a vércseszaros rohadt istennyilának nem tudod felfogni már egyszer, hogy amikor hazajövök, hulla fáradtan, szétrongyolt idegekkel, akkor az kell, hogy itt kuss legyen, kuss, rend, csend, fegyelem, hideg pia, meleg kaja, aztán vetett ágy?
Ezt olyan nehéz megérteni?
Ennyi kell, se több, se kevesebb, pont ennyi, nem tudom, hogy ezen mit nem lehet megérteni, szerintem ez se bonyolultabb, mint a lábborotválás, abban meg, úgy látom, te is elég profi vagy.

És ne gyere nekem megint a labilis idegrendszerrel, nem a hormonoktól meg a szteroidoktól vagyok ideges, nem is az adrenalintól, hanem csak úgy, magamtól, vagyis nem magamtól,bazdmeg, hanem tőled, meg attól a nyamvadt kutyától.
Mondom, hogy nincsen semmi, tesztoszteront se szúrok már, növihomont sekész, vége, végleg visszavonultam, nem vagyok már aktív testépítő, örökre levettem a póznadrágot, nem lettem se miszter olimpia, se miszter univerzum, országos összetett hatodik a legjobb, ameddig vittem, nem hagyta a genetikám, túl vastag a bokacsontom, a vádlimnak nem elég szép tőle a definíciója, lábazhatok, amennyit akarok, ez már így van, ezzel nem lehet mit csinálni.
Ne nyúlj hozzám, ne érj a bokámhoz, nem tudsz lenyugtatni, azt hiszed, nem látom, hogy nézek ki?
A tükör, az sose hazudik, az mindig megmondja az igazat, nem úgy, mint te, meg a többi csajok, elég belenézzek a tükörbe és rögtön látom az igazságot, hogy ványadt a testem, hogy kezdek szétesni, kezdek úgy kinézni, mintha egy dagadt fogyatékos lennék, úgy vesztem az izmot, mintha viaszbáb lennék és kint hagytak volna a napon, olvadok szét ettől az ócska melótól, pár hónap még, és csont és bőr leszek, úgy fogok kinézni mint azok a szerencsétlenek ott Szomáliában vagy Etiópiában vagy hol, két lábon járó csontváz leszek én is, pont mint a világon a többi fogyatékos.
Ne érj hozzám, pláne ne ezzel az undorító kutyás kezeddel.

Ráadásul balhézni se tudok már úgy, mint régen, most se borult el rendesen az agyam, lezúztam pár dolgot, az igaz, de hol van ez azoktól a rendes balhéktól, amiket fénykoromban nyomtam, emlékszel, milyen volt, amikor menet közben vágtam ki a taxist a saját kocsijából, mert úgy hallottam, hogy megjegyzést tett a sminktetoválásodra, ismerd el, hogy ez a mostani azért egész visszafogott kis kiborulás volt, nem tettem kárt benned se, magamba se, még ebbe a szerencsétlen kóborkutyába se.
Nem érdekel, bazdmeg, hogy milyen fajta! Köpök rá!
Nem érdekel,
az érdekel, hogy hazajövök dögfáradtan, lezuhanyzok, lefürdök, bele akarok dőlni az ágyba, és akkor ezt a szőrös dögöt találom a takaró alatt, épp rágja szét a párnámat, ezt egyszerűen nem tudom elhinni, de tényleg.

in.: http://www.litera.hu/hirek/12-festmeny-12-szoveg-dragoman-gyorgy-es-grecso-krisztian Tovább a előadáshoz

Szólj hozzá te is!

Ganymed Goes Europe 1

Beküldte: | Beküldés dátuma: 2013-11-03
Erdős Virág: Téli tájkép korcsolyázókkal

emlékszem még minden megvolt
hófelhők az égen
láthatatlan filccel rajzolt
karikák a jégen egy
szokatlanul ronda tél az
utolsókat rúgta a
műcsarnokra már előre
kiírták hogy bukta még
béke volt és biztonság és
jókedv minden téren
hop on hop off buszok húztak
keresztül a téren egy
do not cross line sárga szalag
ugrott föl a fára de
túlon túl már kandikált a
vajdahunyad vára
itt álltunk a híd előtt te
kerested a tárcád
ott egy bringás tépte épp a
biztonsági láncát
vérözön se lángtenger csak
hó és latyak köröttünk
kard helyett a koronával
állt az angyal fölöttünk épp
meglódult a sor mikor a
fák közül a trolival
gimis fiúk lányok jöttek
vállukon a korival
lárma lett és lökdösődés
ez ment aztán végig
out of order szekrények közt
bénáztunk a jégig
hétvége volt asszem telis
tele volt a pálya
egy lányt ölben vittek ki már
lila volt a szája
nem volt semmi különös az
egészben de mégis
elsápadtál emlékszem és
elsápadtam én is
láttam fentről magunkat két
pasztell folt a tájban
piros sapi sárga sál egy
boldog lusta nyájban
minden megvolt még
emlékszem
hófelhők az égen
láthatatlan kézzel írott
vízjelek a jégen
viccesnek tűnt hirtelen hogy
lázadsz és én lázadok míg
észrevétlen zúznak el a
lábunk közt a századok egy
belmondó szám ment éppen és
pont a lesz volt van most
vitt magával pedig amúgy
nem vagyok egy fan mind
egy ütemre siklottunk még
pontosan és szépen
mégis valószerűtlenül mint egy
brueghel képen Tovább a előadáshoz

Szólj hozzá te is!

hirdetés
Tovább a falamra
hirdetés