Legfrissebb idézetek

Mácsai Pál 0

Beküldte: | Beküldés dátuma: 2011-03-31
50 idézet Mácsaitól, Mácsairól


50.
„A humán kultúra ma krízisben van. Párolog a közös tudás. A színház fontossága is megrendült, sem a politika, sem a nézők szemében nincs kiemelt szerepe.”

49.
„Ha egy színész kíváncsi kereső és sikeréhes ripacs egy személyben, ha egyik este jól énekli el az “Ember lett az én kis unokám”-at, másnap pedig jól játssza el a Lear királyt, akkor ő az eszményem. Ez egyetlen eszmény: a minőségé.”


48.
„Volt szerencsém egyszer Örkény lakásán tölteni egy órát s jól emlékszem éles eszére, gunyoros stílusára. Egyébként azt gondolom, hogy Örkény, Mrozek, Rozewicz, Havel elsősorban kelet-közép európai írók, akiknek nem igazán sikerült, legalábbis az angolszász kultúrába, betörniük, még akkor sem, ha olykor színre kerültek.”

47.
„…A nagy színészek éppen hogy nem mások arca mögé bújnak, hanem saját magukat mutatják meg a színpadon, akkor is, ha történetesen maszk takarja az arcukat. Ők a saját belső világukat viszik a színpadra.”

46.
„Pályám a Rómeóval indult, huszonkét éves koromban, a Nemzeti Színházban játszottam. Mint fontosabb szerepeimet, megnevezhetem Cipollát a Mario és a varázslóban, Salierit, Lengyel Menyhért Tájfunját, Molnár Testőrét, Antonius szerepét a Julius Caesarból s talán még az orvos Trileckijt Csehov Apátlanul c. darabjában, és természetesen az Azt meséld el Pistát. … Néha sikeres szerepeket kevésbé szeret az ember, mint a kisebb szériában futókat.” (2008. december)


45 A színészetről
„A színészet nálunk csak a tizenkilenc- huszadik század fordulóján lett elfogadott pálya. Petőfit még kis híján kitagadta az édesapja, mert színész lett. Korábban a színészek a városfalon kívül temetett páriák voltak, a magyarországi színészet – mint annyi kis országé – a 19. században a nemzeti szenvedély hullámain jött létre. És összes szakmai elődeink rettenetesen sok vállalása van mögötte, hogy végül elfogadott pálya lett.”


44.
Arra a kérdésre, hogyan viselkedik a színész, amikor nem játszik, amikor lelép a színpadról?

„Az élet mindenkire életszerepeket oszt. E szerepek hagyományai nagyon erősek s az emberek javarészt valóban eszerint viselkednek. Nagyon kevés az olyan szuverén ember, aki ezeken tágítani tud. A társadalomba beilleszkedő ember többé nem szabad, hanem e szerepek szerint éli az életét. Csak a gyerek szabad igazán. Bizony, a pincér pincért, az orvos orvost játszik. Átitatódnak ezzel a szereppel s azzá válnak. A színész meg azt játssza, hogy színész.”

43.
„A stílus, ha intenzitást, önátadást, merészséget, konzekvens gondolkodást, vagyis egységes szellemi hozzáállást jelent, akkor tiszteletre és irigylésre méltó kincs a színházban.”

42.
Arra a kérdésre, hogy volt- e, van e színészi példaképe?

„Nincsen. Sok nagy színésszel volt szerencsém együtt játszani, ez öröm volt és kitüntetés. De példaképem nincsen. Azt tapasztalom, hogy a színészet magányos feladat, gondolkodást ugyan lehet tanulni, de minden egyebet magának kell megértenie, megtanulnia az embernek.”

41.
"Azok az előadások, amiket csinálni szoktam, lényegében üres színpadon játszódnak. Nyilván a színész voltomból is következik, hogy az alakítás hatékonyságára, erejére tudok a leginkább figyelni. És az a tapasztalatom, hogy erre a nézők hallatlan módon kíváncsiak."



40.
A színházigazgatóról:
„Eldönti, hogy előadásainak esztétikája alulról vagy fölülről kelti fel a néző kíváncsiságát, hogy olyan irodalmat játszanak-e, ahol a szerzőnek mondanivalója van, vagy olyat, ahol a darabíró a kasszára gondolt. Eldönti, hogy művészei közelíthetik–e tehetségük optimumát, vagy munkájuk puszta pénzkereset, eldönti, hogy színházának előadásaiban milyen magas az ég, és hogy milyen a büfében a szendvics."

39.
"A színházban nemcsak a színész játszik, a néző is játszik. Ő azt játssza, hogy az az illető a színpadon nem színész, hanem drámai hős, azt látja, hogy az nem díszlet, hanem valóságos hely, hogy a cselekmény nem mese, hanem a saját élete, a hős sorsa az ő sorsa. Ez mágia, szellemi elmozdulás."

38.
"...a színház mára az egyetlen közösségi esemény, amelyben nézőjével olyasmi esik meg, amit életének más terepein elvesztett: szuverén belső képzete születik. "

37.
„A néző nem ostoba. Ha értelmes gondolatokat kap megfelelő színészi minőségben, és úgy érzi, róla van szó, miközben felnőttnek van tekintve, akkor a néző bejön. A színházi eszközökkel űzött szórakoztatóipar az én szememben értelmetlen.”

36.
Alexa24 ezt írta a Mácsai 50! fórumra:
Bán Mariann kerámiáiról Mácsai Pál színházrendező úgy fogalmazott, hogy "ezekben a tárgyakban van valami frivol, egy adag női és egy adag Don Quijote-i.

35.
„A legtöbbet azzal kellett vacakolni, hogy őszinte legyek magamhoz. Hogy ne a bennem, magamról vágyott képet lássam, hanem azt lássam, aki vagyok. Ezek fájdalmas dolgok. Mert az ember nem az igazságot szereti látni magáról – vagy a szeretteiről.
Folytatás: a kérdező erre a mondatára: "Ideális esetben az ember az imágóját maga alakítja." ez a válasz:
Nem. Legszerencsésebb esetben van. És a személyiség tesz rá, hogy mit gondolnak róla. Én sokat dolgoztam azon, hogy rólam valamit gondoljanak. Hogy azt gondolják rólam, amilyennek én szeretném magamat látni.”

34.
„Akkor érhetek el bármit a világban... ha önazonos vagyok.”

33.
A nyolcvanas évek elején készült, reprezentatív szociológiai felméréseim szerint a fővárosban élő nőnemű gimnazisták egyik leggyakoribb előfordulási helye a Nemzeti Színház nézőtere (és művészbejárója) volt. Ott játszott ugyanis Mácsai Pál esténként Rómeót. Autogramjának árfolyama megközelítette egy, a Bravóban pózoló szupersztár kétoldalas poszterének csereértékét – számtanilag: 1 M.P. autogramm=5 Wham, illetve Duran-Duran poszter. Boris Becker csak a pályán játszott...

32.
„Vannak rendezők, akik annyira intellektuálisnak gondolnak, hogy el sem tudják képzelni rólam, ugyanúgy szenvedélyek és ösztönök mozgatnak, mint minden színészt. Pedig alapvetően bohócalkat vagyok”

31.
„Nagyon megvisel az általános rossz ízlés. Beszédben, gondolkodásban, viselkedésben. Megvisel, hogy a szélsőséges politikai hangok megerősödtek. Elszomorít a társadalmi szolidaritás szinte teljes hiánya.”


30.
„A világ és ezzel együtt a színház társadalmi szerepe, fontossága megváltozott. Többek között teljesen egyértelmű, nagyon tetten érhető ízlésromlás megy végbe az országban. Ebben a folyamatban a televíziók élenjárnak. Nem hiszem, hogy ezt bárki tudatos gonoszságból tenné, egyszerűen a könnyebb utat választják. Az Örkény Színház olyan hely kíván lenni, ahol nem asszisztálunk ehhez a törekvéshez, hanem csak jeles irodalmat játszunk, átgondolt és mai hangú előadásokat igyekszünk létrehozni, ehhez keresünk partnereket a nézők között.”


29.
Lehet ez a titka Mácsai fiatalságának?
„... Most 36 éves vagyok, és tulajdonképen évek óta 20 évvel az életkorom fölötti szerepeket játszom. Salieri, Cipolla, Örkény, Scrooge - és már előtte is.” (1997. május)

28
"Sajnos az a helyzet, hogy premierre sosem vagyok kész a szereppel. A további előadásokon nagyon fontos tartalmak kerülnek bele, vagy maradnak el. Egy-egy szeretem nagyon sokat alakul, formálódik. Ez így van akkor is, ha nem szeretem meglepni a partnereimet."

27.
"A színészek szeretik, ha valaki tudja, mit akar, s ha a rendező olyan instrukciókat ad, amitől jobbak lesznek a színpadon. Ilyenkor ők minden áldozatra képesek. Csak akkor lusta a színész, ha kuszaság van körülötte."


26.
Örkény 50 éves volt, amikor az első olyan könyve megjelent, amelyben megtalálta a saját hangját. Az apám éppen 40 éves volt, mikor azt a képet festette, amire ma azt mondják, ez Mácsai kép. Én sem vagyok korán érő típus, de már csináltam olyan dolgokat, amikre azt mondják, ez olyan, amit a Mácsai tud" - nyilatkozta ezt nem egészen 40 éves korban.

25.
A kritikákról:
" A kritikákat többnyire írásműnek tekintem, s tartalmuk helyett inkább azt vizsgálom, milyen színvonalon írták meg őket."

24.
"Mint minden komoly játékot, a színházat is szigorú szabályokkal érdemes játszani. Azokat betartva végtelen a szabadságod."


23.
"Elbűvölt ez az emberi tevékenység, a színház."

22.
"16 éves koromban elcsábított egy hölgy, úgy hívták Thália. Aztán nem eresztett el többé."

21.
Mácsai már a 90-es években is híres volt arról, hogy a magánélete tabu, interjúkban nem beszél erről. Ilyen frappáns válaszokkal válaszolt az erre vonatkozó kérdésekre:
"Amit a színpadon tudunk meg a színészről, az számít. A többi lényegtelen. Ha a szerepében jó, mindegy például az, hogy szereti-e a pörköltet."

20.
Egy alkotónak, interpretáló művésznek nem kell feltétlenül műveltnek lennie. Ennek a tehetséghez semmi köze."

19.
"A műveltség- kíváncsiság. A kíváncsiságon azt értem, hogy valaki állandóan kérdez. S ettől előbb-utóbb művelt lesz. (...) Aki összefüggéseket keres, az művelt lesz."

18.
„Aki nem tud magán röhögni, az már el is veszítette a tekintélyét. A tekintélyre nem lehet utazni, az következmény.”


17.
Szemere Kati a nol. presszóban feltette neki azt a kérdést:
Mindig ilyen fegyelmezett vagy?Megengeded magadnak, hogy ne legyél az?
Mácsai erre csak ennyit mondott: gyerekkoromban nyaraláskor a társaim mirelitnek hívtak. (Szemere kezéből erre majdnem kiesett a mikrofon úgy nevetett. És ekkor Mácsai megjegyezte, hogy nem vagyok mindig fegyelmezett. (Még most is nevetek.) ))))))!

16.
"A kávézás nálam egy villámgyors privát aktus. Sok kávét iszom, mohón felhörpölöm. Én mohó vagyok, mindig elsőként végzek az ebéddel."

15.
„Ha színészként van egyáltalán védjegyem, azt hiszem, az, hogy néha tudok úgy elmondani szövegeket, mintha azok ott helyben, a saját mondataimként születnének meg. Legalábbis ezt mondta egy kollégám, akinek adok a véleményére.” (2010)

14.
„A színész attól jó vagy nem jó, hogy van-e a személyiségének súlya, vonzása.” (2001)

13.
„A világot sok szempontból nem szeretem, de a világ nem is arra való, hogy szeressük. Van, amikor meg akarjuk változtatni, van, hogy el akarjuk fogadni. A lényeg talán az, hogy a viszonyunk vele sose legyen merev vagy végleges.” (2005)


12.
„ A színház a szenvedélyek, a gondolkodás, a fantázia terepe, közéleti helyszín is, szellemi, erkölcsi, esztétikai kérdések felvetésének és megválaszolásának műhelye is a maga folyamatosan változó eszközeivel, nagyon gazdag műfajkinccsel, amiben a tragédiától a bohózatig minden lehet jó vagy rossz - a darabválasztás tehát nagyon összetett dolog, vannak mérhető és érzetbeli elemei, és mindez szorosan összekapcsolódik a társulat, a színészek munkájának, pályájának folyamatos építésével, tehetségük lehetőleg jó kondíciókkal való kibontakoztatásával.”

11.
„ Nekem nem tűnt föl, hogy különösebben udvarias lennék. Különben is, ha vélt vagy valódi jótulajdonságaimról van szó, én inkább következetes szeretnék lenni. … igyekszem azt mondani, amit gondolok, s azt csinálni, amit mondok. ... Nyugtalan, türelmetlen, izgő-mozgó sajtkukac vagyok.” (2005)

10.
„A színészeknél lényeges a kielégült narcizmusból táplálkozó önbizalom, ez egy önbizalmi pálya. Önbizalom nélkül nem lehet kimenni a színpadra. És hallatlanul nagy szükség van arra, hogy ez néha összetörjön, vagy ha nem megy magától, valaki összetörje.” (2002)

9.
Arra a kérdésre: Mit lehet átadni egy gyereknek, ha ilyen jövő elé nézünk?
„Hát mintákat. Kíváncsiságot, nyitottságot, hogy legyenek saját gondolatai; a kritikai érzéket, mesélni kell a saját tapasztalatainkról, a csalódásainkról, a múltról, a meggyőződéseinkről, és hogy mi miért az, ami, hogyan alakult ki. És persze tudjon nyelveket, tanuljon zenét, teniszezzen, focizzon, ússzon, nyerje meg a matekversenyt, szavaljon fejből klasszikusokat, legyen tisztelettudó, szeresse a szüleit és nevelőit, mosson kezet... szóval békén hagyni is kell, akármilyen nehéz.”

8.
„A mi korunk kulturális, szellemi jellemzői nem nagyon biztatóak, az én ízlésemhez képest túl erős tere van az üzleti kultúrának, ami hasonlít ugyan a művészethez, de nem az. Az egész fogyasztói kultúrának, amely körülvesz minket, alig van köze a művészethez.”

7.
„A színházi életforma egyébként egyben tartja az embert, fegyelmezett hely, szoros időbeosztással, tehát nem illik szétesni.”

6.
Arra a kérdésre, hogy nem öregszik, így válaszolt: "
„Ha így látszik, akkor talán szerencsés génjeim vannak – hiszen meglehetősen koptatom magam, az életformám sem éppen egészséges: reggel 9-től este 11-ig színházban vagyok, levegőtlen, zárt terekben, műfényben, össze-vissza étkezem zavaros, füstös büfékben; szóval, várjuk ki a végét..."

5.
„A kutya érdeke, hogy nekem ne legyen, mert én túl sokat vagyok magammal elfoglalva?”

4.
"A színházi előadás szerződés a néző és a játszók között: „én hajlandó vagyok neked elhinni, ha te képes vagy velem elhitetni”."

3.
"Az esztétikám egyetlen mondatban: olyan színházat szeretnék, amit nem felejtenek el másnapra." (2002)

2.
Gálffi László mondja Mácsairól, mint rendezőről: "Mácsai szívóssága, keménysége hihetetlen. Amikor pedig arra van szükség, olyan türelemmel kezel, ahogyan egy derűs elmebeteget szokás. Megértő jóindulata lenyűgöz és kihoz belőlem mindent."

1.
"A szórakoztatóipar helyett gondolatokat, hiteles érzelmeket ajánlunk - természetesen ez is szórakoztatás, de talán nem ipari jellegű. Én azt meghagynám a televízióknak."

És a ráadás

Mácsai Pál üzenete a 2011-es Színházi Világnapon: "A színházi világnapon eszembe tud jutni, hogy én szeretem a színházat, ami az év összes többi napján praxis és cselekvés, és nem pedig egy érzelmi kérdés vagy valami meghatott állapot."
Tovább a előadáshoz

Szólj hozzá te is! Kommentek száma: 5 db

Tasnádi István 0

Beküldte: | Beküldés dátuma: 2011-01-10
„Csak a kísérletezés és a megértés fontos” B. Brecht Tovább a előadáshoz

Szólj hozzá te is!

9-es bérlet (1komijegy+8mozijegy) 07.25-08.02-ig 0

Beküldte: | Beküldés dátuma: 2010-09-23
egyszer régen volt egy lorem ipsum dolor sit amet, és még valami más is. Tovább a előadáshoz

Szólj hozzá te is!

hirdetés
Tovább a falamra
hirdetés