Spiró György: KOCCANÁS

komédia

Bemutató: 2004. január 4. – Katona József Színház

Szereplők:

Férfi – Gáspár Sándor m.v.

Nő – Ónodi Eszter

Srác – Mészáros Béla

Vállalkozó – Bezerédi Zoltán

Rövidgatyás – Fekete Ernő

Hajléktalan – Kocsis Gergely

Öregember – Kun Vilmos

Öregasszony – Máthé Erzsi

Törzs – Elek Ferenc

Rendőr – Kovács Lehel

Koccanó – Máté Gábor

Belemenő – Szacsvay László

Védőnő, Hajlott hátú asszony – Tóth Anita

Naccsága – Bodnár Erika

Feleség – Molnár Erika m.v.

Kamionos – Bán János

Kismama 1 – Pelsőczy Réka

Kismama 2 – Pálmai Anna

Idegenvezető – Vajdai Vilmos

Segédmunkás, Maffiózó, Turista, Bőrfejű, Tüntető – Keresztes Tamás

Segédmunkás, Maffiózó, Turista, Bőrfejű, Tüntető – Dankó István

Segédmunkás, Ételszállító, Turista, Tüntető, Térítő – Takátsy Péter

Segédmunkás, Ételszállító, Maffiózó, Turista, Bőrfejű, Tüntető – Nagy Ervin

Segédmunkás, Ételszállító, Turista, Tüntető, Térítő – Rajkai Zoltán

Rendező: ZSÁMBÉKI GÁBOR

*** Színikritikusok Díja, 2003/2004 – Legjobb új magyar dráma: Spiró György ***

A Koccanás, ez a keserű komédia igazi "Zeitstück" – benne minden történés kiindulópontja pontosan ismerős valamennyiünk számára mindennapi életünkből, csak éppen – a komédia természetének megfelelően – minden elszabadul, felnövekszik, már-már hagymázassá válik benne, de legőrültebb pillanataiban is tökéletesen nyilvánvaló napi tapasztalataink számára. Mint címe már sejteti, a kiindulópont az, hogy (a főváros egy forgalmas helyén) egy autó belemegy egy másikba. Ez az elemi esemény láncreakciót indít el, autók kilométer-hosszú sora koccan egymáshoz, s majdnem egy egész napra megbénul a forgalom.

Spiró ezzel a helyzettel a dramaturgia egy alapképletét alkalmazza nagyon életszerű módon: sok különféle embert összehozni egy – elhagyhatatlan – helyen, s így mintegy természettudományos módszerrel megteremteni egy olyan kísérleti szituációt, amelyben tisztán figyelhetők meg a törvényszerű reakciók, folyamatok. Az autósok kiszállnak kocsijukból és kapcsolatokba lépnek egymással, az ott lakók természetes módon ugyancsak belépnek a történésbe, sőt egyre újabb szereplők és embercsoportok keverednek véletlenül arra, s kerülnek így bele a szituációba, és ez a folyamat a darab előre haladtával egyre abszurdabbá válik. A figurák mindinkább megvalósítják önmagukat, megmutatják jellemüknek és életszerepüknek működését, s ezt a kifejlést maximálisan felfokozza a szereplők számának egyre lidércesebbé és ugyanakkor nevetségesebbé váló felszaporodása. A mennyiségnek ez a folyamatos növekedése, ami persze egyszersmind a jellegzetes embertípusoknak, életstratégiáknak, érvényesülési módoknak és viselkedésformáknak a szaporodását jelenti, a mai magyar élet valóságos enciklopédiáját tárja elénk.

A komédiában mindent az ismerősség és a kétségbeejtő nevetségesség kettős élményével fogadunk. A kép, amely a komédiából kibontakozik, egyszerre végtelenül mulatságos és visszataszító. Spiró György ezzel a műfaj leglényegesebb hagyományát aktualizálja életünk tényeinek színpadra transzformálásával.