• Udvaros 60 1954. augusztus 4-én született Udvaros Dorottya.

    2014-08-04 19:25:11

    1954. augusztus 4-én született Udvaros Dorottya, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Édesapja Udvaros Béla rendező, édesanyja Dévay Camilla színművésznő.

     

     

     

     

    1974-ben, többszöri próbálkozásra vették fel a Színművészetire – bár kis híján a bohócképzőbe jelentkezett. Saját bevallása szerint szeret minden játékot, bohóckodást. A főiskola elvégzése után a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött, majd a Nemzeti Színház következett 1981-ben. 1982-től a budapesti Katona József Színház alapító tagja, 1994-től az Új Színház tagja lett. 1997-től a Bárka Színház, 2002-től a Nemzeti Színház tagja.

     

    „Édesapám rendező, édesanyám színésznő volt, én amióta az eszemet tudom, mindig ott csetlettem-botlottam a színházban, mindent tudtam róla – hátulról. Egyszerűen nem jutott eszembe, hogy színésznő legyek, s amikor igen, akkor sem a csillogás-villogás vonzott. Egyszercsak rájöttem a gimnáziumi diákszínpadon, hogy próbálni jó, és hogy én szeretem ezt a munkát. A szüleim persze nem örültek, azt hiszem, ma is egy rettegés az életük: ’Tényleg jó ez a gyerek? Másoknak is tetszik? És holnap is jó lesz?’ (Pesti Műsor, 1981. november)

     

    „Az ember eltökéli, hogy ezzel vagy azzal kell foglalkoznia. Én úgy éreztem, számomra a színház a munka. Ezért aztán vállaltam minden izgalmat, várakozást, kockázatot, hogy elérjem azt, amire vágytam.” (Fejér Megyei Hírlap, 1979. augusztus)


     

     


    „A színészt annyi minden deformálhatja: a siker, a sikertelenség... Ez nekem nem okoz különösebb gondot, mert tudom, hogy töretlen út nincs. Ez a pálya ilyen: hol sikert hoz, hol kudarcot, az én életemben is lesz ez is, az is. Ám abban, ahogy a színész gyarapszik, érik, benne van mindaz, ami vele történt.” (Pesti Műsor, 1981. november)

     

    „Egyszer felismertek az utcán. Próbáról mentem haza, agyongyötörten, amikor két tinédzser mellém ért, az egyik megbökte a másikat: ’te, ez valami színésznő’, mire az visszanézett és azt mondta: ’ez?!’. Én meg elmosolyodtam magamban: tulajdonképpen igaza van, ha én csak úgy belenézek a tükörbe, és egy ilyet látok, én is azt kérdezem: ez egy színésznő?!” (Pesti Műsor, 1981. november)


     

     

     

    „Ma senki nem érzi magát biztonságban. Az emberek 14 órákat dolgoznak, és a szabadidejükben céges partikra járnak, amitől égnek áll a hajam. Nem a családjukkal vannak, a szerelmükkel, a gyerekükkel, a szüleikkel, hanem csapatépítő tréningen. Tombol a vadkapitalizmus, az emberek folyamatos reszketésben vannak a perceikért. Hogy a csudába ne izgulna a színházban, amikor tudja, hogy másnap megint be kell mennie, és ott fog 12 órákat lejsztolni! Hogyan várjam el, hogy dőljön hátra, és ne legyen ideges, ha fél 11-kor még tart az előadás? Annyit tehetek, hogy megpróbálom nagyon behúzni őket egy történetbe. Mert egy előadás közös gondolkodás, semmi mást nem tudok tenni, csak segíteni, hogy be tudják csukni az ajtóikat. Abban reménykedem, hogy az emberiség minden vadhajtást megtanult kezelni. Most nagyjából eljutottunk a mélypontig, innen felfelé visz az út. ” (index.hu, 2013. október 11.)

     


    Forrás: OSZMI

    Szerző: Hornett Ágnes

    Címkék: évfordulók, udvaros dorottya
    Szerintetek

bezaras mi hogyan mit facebook reg mi hogyan mit facebook reg