• Tolnay 100 1914. július 17-én született Tolnay Klári

    2014-07-17 07:00:30

    Száz éve született Tolnay Klári, eredeti nevén Tolnay Rózsi, kétszeres Kossuth-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Első férje Ráthonyi Ákos rendező, második férje Darvas Iván Kossuth-díjas színművész volt.

     

     

     

     

     

    „Gaál Béla kora tavasszal, még a vígszínházi jelentkezésem előtt többszöri figyelemre méltatott. Ez abból állt, hogy alaposan kikérdezett és meghívott magán filmiskolájába. Emlékszem, ott egyszer a nevekről is szó esett. A könnyen megjegyezhető, magyaros hangzású családi neveket kedveli a közönség - mondotta, majd kifejtette: bizonyos szerepkörökben nélkülözhetetlen a választékos keresztnév. A Rózsi cselédlányhangzású. Ellenkeztem: a Rózsi szép név, igaz, Mohorán minden második tehenet így hívnak. Aztán engedtem: szólítsanak ezentúl, Klárinak.” (Tolnay Klári: Egyes szám első személyben)

     

    Bár a fővárosban született, a Nógrád megyei Mohora faluban töltötte gyermekkorát apja középbirtokán. Elemi iskoláit itt végezte, majd Balassagyarmaton bejáró diák volt a polgáriban. Két évet a nyíregyházi Angolkisasszonyoknál tanult, majd Debrecenben érettségizett felsőkereskedelmi iskolában.

     

    „Falun születtem, kereskedelmi érettségim van, és banktisztviselőnek készültem. ... Szinte véletlen, hogy érettségi után szüleim felküldtek néhány hétre Pestre, várost látni, szórakozni, bálozni. Szédülten jártam a pesti forgatagban és magam sem tudom, hogy történt, de hirtelen és olthatatlanul belezserettem a színházba. Akadémiára soha nem jártam. Szüleim bánatára statiszta lettem a Filmgyárban. Egy akalommal, amkor a Vígszínház egy szerepre fiatal színésznőt keresett, statisztatársnőim félig erőszakkal magukkal cipeltek. Hátha... A premierig hármunké volt a szerep. Végül is én kaptam meg. Így kezdődött...” (Nők Lapja, 1960. október)


     

     

     

    Első nagyobb szerepét a sikeres Meseautóban kapta, ezután vették át 1934-ben a Vígszínházba. Eleinte naiva szerepeket osztottak rá. Egészen 1946-ig a társulat tagja volt, ekkor két évet a Művész Színháznál töltött, majd 1948–1949-ben visszatért a Vígszínházba, ezúttal társigazgatóként Somló István és Benkő Gyula mellett

     

    „...nem vagyok színésznő alkat... Talán túl zárkózott vagyok hozzá. Nehezen szoktam meg a nyilvánosságot. Civilben nem szeretek játszani. Csak a színpadon...” (Nők Lapja, 1960. október)

     

    1950-től haláláig, 1998-ig a Madách Színházban szerepelt. 1936-ban Ráthonyi Ákos rendezőhöz ment feleségül, lányuk, Zsuzsanna 1940-ben született. Második gyermekük fiú lett volna, de egy bombatámadás miatt idő előtt megindult a szülés, és a Mátrában a gyermeket nem lehetett megmenteni. A II. világháborút követően férje külföldre emigrált, lánya pedig 1956-ban követte. Tolnay Klári Münnich Ferencnél tett személyes közbenjárására kapott lánya az 1956-os forradalom alatt kivándorló vízumot, majd Bécsben telepedett le és televíziós szerkesztőként dolgozott.

     

    „...ami izgat, ami vonz, az minden esztendőben újra csak a modern élet és a modern színpad. Valaha kislány koromban gyűlöltem, ha anyáink azt mondták: ’bezzeg a mi időnkben’. De valahányszor a házban lakó ötéves barátnőmmel beszélgetek, és elhallgatom öntudatos csacsogását, látom a technika vívmányaival való hihetetlenül közvetlen barátságát – magam is úgy érzem, hogy hatalmasat nőtt a világ. Már a ma közönsége is más, mint a régi. De a holnapé még magasabbra nő. És ezzel a színház nem mindig tart lépést...” (Nők Lapja, 1960. október)

     

    Márai Sándorhoz olyannyira titkos viszony fűzte, hogy Márai az Ismeretlen kínai költő elnevezés mögé bújt. Személyes hangú verseit egy távollévő, ismeretlen nevű volt császári táncosnőhöz (Tolnayhoz) írta. Tolnay a Művész Színházban ismerkedett meg Darvas Ivánnal 1946-ban, akivel össze is házasodott, de 1958-ban elváltak.

     

    „A testemmel, a külsőmmel nem sokat törődtem. Különböző férficsalódósak után az anyám azt mondta: ’Édes fiam, én is megcsalnálák. Így nem lehet egy férj előtt kinézni...’” (Tolnay Klári: Egyes szám első személyben)

     

     

     

     

    „El sem hiszi, bennünket, színészeket, mennyire izgat a közönség véleménye. Nem egyszerűen a tapsra gondolok, vagy az autogramvadász gyerekekre, akik sokszor azt sem tudják, kinek az orra alá tartják a noteszt. Hanem a gondolkodó közönségre. Legutóbb például egy autóbuszkalauznő megírta nekem, hogy mit jelentett az ő életében az előző este látott dráma. Mi az, amiben az író és a mi játékunk segített. Akkor azt éreztem, amit Jászai Marinál olvastam, hogy ha ezerötöszáz néző közül csak egyetlegy akad, aki úgy érzi, hogy ettől a színházi estétől valami jobb, valami szebb lett az életében – érdemes volt játszani.” (Nők Lapja, 1960. október)

     

    „Azt hiszem, ha minden ember naponta csak tíz percet áldozna a szépségnek, ha egyetlen képet megnéznie, egyetlen verset olvasna – mindannyian boldogabbak lennénk.” (Nők Lapja, 1960. október)

     

    „ A színész a színpadon szívvel és aggyal alkotja a figurát. Szívével átéli a szerepet és agyával koncentrál a mozdulataira, társaira, a ’színpadra’. Bármennyire zokogok valamiért a színpadon, ugyanakkor azt is tudom, hogy ki áll mögöttem, ki jön be balról.” (1961. március)

     

    Forrás: OSZMI

    Szerző: Hornett Ágnes

    Szerintetek

bezaras mi hogyan mit facebook reg mi hogyan mit facebook reg