• Szerencsi Éva ezer arca

    2012-05-04 20:59:50

    Vitay ma lenne 60 éves. Bájos, kislányos kinézete miatt Szerencsi Éva örökké az Abigél leányiskolai növendékeként él a szemünkben.

     

     

    Egy 1989-es interjúban így nyilatkozik arról, hogy milyen is ő valójában:

     

    „- Szerencsétlen alkat, ahogy Várkonyi Zoltán mondta. Az ő osztályában végeztem a főiskolán. Nagyon megsértődtem ezért a mondatáért, de ma már tudom, hogy igaza volt.

    - De miért szerencsétlen?

    - Mert a külsőm és a belsőm nincs összhangban. Kívül kislány, romantikus nő, belül pedig ...

    - Belül racionális és kemény? Talán férfias?

    - Talán valóban férfias, igen.

    - És a belsejét őrzi inkább vagy a külsejét?

    - Azt, ami belül vagyok. A szépség ugyanis mulandó. Nekem tehát hozzá kell érnem a szerepeimhez.”

     

     

     

     

     

     

    A gyerekkoráról:

     

    „Számomra most már inkább az a furcsa, hogy a főiskolán Hűvösvölgyi Ildikóval mi voltunk az ,ügyeletes aranyosak', bájosak. Fiús gyerekként kezdtem, minden a grund volt, egy Fő utcai csodálatos üres telek, füves térrel. Ott számháborúztunk, rúgtuk a Labdát, romantikus, rejtelmes kirándulásnak számított eljutni Gül baba sírjához, párkányok közt billegtünk, csöveken bújtunk... Először rajzolni kezdtem, édesapám fantáziát láthatott bennem, biztatott, rajzoljam le azt a házat, ahol nagyapámmal, nagyanyámmal nyaraltam. Operabérletünk volt. Mikor kiderült, hogy este Puccini Pillangókisasszonyához megyünk, én még előadás előtt kaptam magam, s lerajzoltam egy japán nőt, pillangókkal a vállán. Szeretem az operát, Gershwint, tánczenét, dzsesszt. Imádtam Mario Lanzát és Yves Montand-t, akinek Erkel Színház-beli estjére kölyökkoromban eljutottam.”

     

    Később balett-táncosnő szeretett volna lenni. Az Operaházban volt egy kis protekciója, hiszen édesanyja vezette az Opera büféjét. Azonban amikor Lakatos Gabriella, az Operaház primabalerinája megnézte, azonnal lebeszélte erről a pályáról.

     

    „- Megállapította, hogy nem vagyok elég nyúlánk, túlságosan izmos vagyok. "Ha megnősz, még izmosabb leszel, ez pedig az esztétikai követelmények rovására megy." Belenyugodtam, hogy nem lehetek balett-táncos. Az úszás következett, úgy gondoltam, úszóként talán még olimpiai bajnok is lehetek. Az Újpesti Dózsa színeiben versenyeztem, 100 és 200 gyorson. Sajnos komoly eredményekkel nem dicsekedhetek. Nem lettem bajnok, ám az úszás megmaradt számomra hobbi szinten. Ma is gyakran lemegyek az uszodába.”

     

     

     

     

     

     

     

    1979-ben Miskolcra szerződik, ahol egy évadot tölt el. Egy Rátonyi Róbertnek adott 1988-as interjúban a következőket mondja a vidékre szerződés okairól:

     

    „Találkoztam egy nagyon tehetséges rendezővel, Csiszár Imrével, aki elmondta az elképzeléseit a miskolci színházzal és velem kapcsolatban. És van egy mondás: a színész egy jó szerepért elmegy a világ végére is! Nos, Miskolc nem a világ vége, és nem egy, hanem több jó szerepről volt szó! Csoda-e, hogy elmentem? Mit mentem: rohantam!”

     

    És miért jött vissza Budapestre egy évad után?

     

    „Egyszerűen nem bírtam fizikailag a gyakori utazásokat Pest és Miskolc között. Pesti lakásomat sem akartam feladni. Már csak azért sem, mert nem tudok úgy elmenni, hogy hosszabb ideig ne lássam az édesanyámat. Viszont nem is egyszer naponta megtenni az utat a két város között... Ez volt az ingázás, amit nem bírtam tovább.”

     

     

     

     

     

     

     

    Nem volt sokat foglalkoztatott színésznő, erről így nyilatkozott 1989-ben Cserhalmi Imrének:

     

    Nézze, én nem mutogatom magam. Nem tudok színésznőként a színpadon kívül is kapcsolatokat teremteni. Nem élek olyasfajta társasági életet, amellyel színészi pályámat egyengethetném, nem ápolok ismeretségeket csak azért, mert esetleg szerződést, filmszerepet eredményezhetnek, nem tartozom klikkekhez, nem járok premierekre...”


    De elfoglalta magát: hobbija volt a festés és a főzés.


    „Egyszer együtt forgattunk filmet Fertődön Ruttkai Évával. Az egyik este bementem hozzá és azt mondta: "Adok neked egy tanácsot. Mindig úgy élj, mintha az életed utolsó tíz percét élnéd." Hát én erre törekszem. Ez részint méltóságot, tartást ad, részint pedig szüntelenül arra ösztönöz, hogy tartalmassá tegyem az életemet, beleértve minden örömöt is, ami csak lehetséges.”

     

     

     

     

     

     

     

    Első férje Szakácsi Sándor volt, akivel 1969-ben a Pinceszínházban ismerkedtek meg. A főiskolára is együtt jártak. 1976-ban összeházasodtak, de egy év után szét is költöztek. Éva erről így nyilatkozott egy közös interjúban 1992-ben:

     

    „Szerintem azért váltunk mi szét, mert nagyon korán lekötöttük egymást.”

     

    Szakácsi pedig így:

     

    „A kapcsolatunk valójában hét évig tartott. S a házasságunk a kapcsolatunk legrosszabb időszaka volt.”

     

    A szakítás után sokáig kereste társát és már nagyon szeretett volna anya lenni.

     

    "Ekkoriban találkoztam egy orvossal. Ő lett a fiam, Imi édesapja. Egyikünk sem ragaszkodott hozzá, hogy papírral is megpecsételjük a kapcsolatunkat. Mai eszemmel tudom, annyira vágytam az anyaságra, hogy belehajszoltam magam ebbe a kapcsolatba. Amit persze soha nem bántam meg."

     

    Ez a kapcsolat nem lett tartós. Nyolc év magány után találkozott Pándi Andrással, egy könyvkiadó első emberével. Mivel a színésznőnek fontos volt, mit szól fia a házassághoz, a férfi Imitől kérte meg Éva kezét: “Soha nem felejtem el azt a pillanatot. András kérdésére Imi komoly képpel csak ennyit mondott: Rendben van!”

     


     

     

     

     

    2001-ben derült ki, hogy rákos. Betegségét nem hozták nyilvánosságra, férjével együtt bíztak a gyógyulásban. Rajongói nem tudták, hogy műtéten és kemoterápián esett át. Még megérte, hogy fia leérettségizik és felvegyék egy főiskolára. Első rendezésére készült a Ruttkai Éva Színházban. A bemutatót azonban már nem érte meg, 2004. szeptember 6-án elment.

     

    Halála után a Ruttkai Éva Színházban Szerencsi Éva Stúdiót alapítottak, illetve emléktáblát avattak Budapesten, a Lipótvárosban (Báthory utca 22.) a tiszteletére.

     

    Díjai: Televíziós nívódíj az Abigélért (1978), Déryné-díj (1993)

     

     

     

     

     

    Fotók: Színházi Élet c. újság


    Címkék: Szerencsi Éva
    Szerintetek

bezaras mi hogyan mit facebook reg mi hogyan mit facebook reg