• Rajhona Ádám 70

    2013-12-04 08:00:00

    70 éves lett Rajhona Ádám, a legfélelmetesebb és leggonoszabb hangú magyar színész. A kerek évforduló alkalmából születésnapi köszöntő cikkünk következik.

     



     

    Rajhona Ádám 1943. december 4-én született Marosvásárhelyen.
    A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen tanult vegyész szakon, de az iskolát nem fejezte be, mivel a színészetet választotta. Diplomáját a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben szerezte meg 1966-ban. 1974-ig a temesvári Állami Magyar Színház tagja volt, majd Magyarországra települt, ahol a kaposvári Csíky Gergely Színház szerződtette. 1982 és 1989 között a budapesti Katona József Színház, a kilencvenes évek elején a Veszprémi Petőfi Színház, 1991 óta pedig a Kecskeméti Katona József Színház tagja. Ezt követően egy évadra a Thália Színház tagja lett. Majd szabadúszó. 1998-től a Vígszínház tagja.



    Fotó: Bara István

     


    Bányai Gábor

    Beszélgetés két évad között Rajhona Ádámmal

    1982

     

    Rajhona Ádám hűséges típus. Eddigi pályafutása során, 16 év alatt, mindössze két színházhoz szegődött. Erre a beszélgetésre akkor került sor, amikor a harmadikat választotta, a Katona József Színházat. De most is hazamegy.

     

    Akiket érdekel a színház, rég ismerik a nevét, becsülik és magasan értékelik művészetét. Ha nem járattuk volna le ezt a szót azt is írhatnám: elkötelezettségét. Mely még nem minősít színésszé, de nélküle pedig nem szívesen adom senkinek sem ezt a kitüntető címet.

     

    - Erdélyi vagyok. 1966-ban végeztem el a színművészeti főiskolát, rögtön azután a temesvári társulat tagja lettem. Nagyszerű kollégákkal együtt, azt hiszem elég, ha csak Fábián Ferenc, Koszta Gabriella, Sinka Károly és Szabó Lajos nevét említem, no meg a szintén osztálytárs Szőke Istvánét. Nyolc éven át tartott az ottani munkásságom. 1974. december 12-én jöttem át Magyarországra.

    - Persze, volt az anyanyelvemen túl addig is kapcsolatom a magyar kultúrával. A legfőbb kapcsolatot egy barátság jelentette, amely Kolozsvári Papp László íróhoz fűzött. És egyszer szerepeltem magyar filmen is: Bacsó Péter hívott meg a Jelenidő egyik szerepére 1970-ben. Örömmel jöttem, és még nagyobb örömmel vártam, hogy visszajöhessek.

    - Tudatos vagy éppen véletlen választás volt a kaposvári színház?

    -  Figyeltem a magyar színházat, tudtam, hogy mi történik Kaposváron. Vonzott a munkájuk. Kapóra jött, hogy szükségük volt egy színészre a Konyha bemutatóhoz. Beszéltem Babarczy Lászlóval, azután Ascher Tamással is. Azután vártam. Három hónapig gyakorlatilag nem is csináltam semmi mást. Ebben az időszakban nyílt egy másik lehetőségem is az átjövetelre. Hernádi Gyula megígérte, hogy elintéz nekem egy szerződést az akkori Huszonötödik Színházhoz. És ahogyan az lenni szokott, hét szűk esztendő után egyszerre jött be a két dolog: ugyanazon a napon jött meg Hernádi távirata Pestről, amikor Zsámbéki levele is, hogy valóban el kell játszanom egy szerepet a Konyhában


    -     Akkor már itt éltem, a 110-es bérlet volt minden vagyonom. Mint elszánt naívistának az volt az álmom, hogy nyolc év vidéki munka után a fővárosban mutathassam meg, mit is tudok. Legfőbb ajánlóm egy volt osztálytársam , Flórián Antal volt, aki azzal konferált be: jön egy színész, aki sokkal jobb, mint én. Két színház is hívott, nekem álmaim voltak, meg némi ismeretem az itteni színházi erőviszonyokról, a vidéki színházi műhelyek szerepéről. Az győzött meg, hogy Zsámbékiék felnőtt számba vettek. Ma már tudom: jól döntöttem.

     


    -   Kaposváron egy év alatt vezető színész lehettem. Csodálatos és felejthetetlen évad volt. Ruszt József által rendezett Bacchánsnők premierjén a taps után négyszáz forint fizetésemelést kaptam. És ez sokkal több volt adminisztratív gesztusnál. Megbecsülést, elismerést jelentett. Tagja lettem egy közösségnek, melyben művészileg és emberileg egyaránt jól éreztem magam. Soha nem akartam kilépni innen. Külső meghívások, szerződésajánlatok persze akadtak, de én mindig maradni akartam. Csak most, a legutóbbi évben éreztem azt, tovább kell lépnem.

    - Amikor négy éve újjászervezték a Nemzeti Színházat, és úgy látszott, hogy Zsámbéki Gábor vezetésével egy kis kaposvári csapat is lehetőséget kap az ottani szellemiség átültetésére, akkor sem érezte úgy, lépnie kellene, velük kellene tartania?

    -         Ez fájdalmas kérdés. Amikor 1978-ban Zsámbéki Gáborék eljöttek, úgy éreztem, úgy gondoltam, én is hozzájuk tartozom, természetes, hogy engem is visznek. Nem így történt, ez akkor nagy csalódás és válság volt. Különösen jól esett, hogy megkeresett Várkonyi Zoltán, és kétéves szerződést ajánlott a Vígszínházhoz. Aláírtam, azután rájöttem, ezt én nem tehetem meg, - s azzal visszacsináltam a szerződést, és lélekben is visszabillentem.

     


     

     

     

    Egy cikk és egy kép

    Rajhona Ádám Szerebjakov professzor szerepét játszotta a frissen megnyitott Katonában. Csehov: A manó címû darabja kapcsán, 1986-ból való ez a  "nézői levél".

    VIDEÓ az előadásról>>>

    Második felvonás>>>


    Tisztelt uram!

     

    Ahogy Ön jól szabott, jól vasalt felöltőjében , merev tartásával- mintha karót nyelt volna- megjelent Zsoltuhin birtokán, már sejtettem miféle: száraz, savanyú ember, akinek nincs humora és rosszul érzi magát ebben a társaságban. No, persze, nagy ember Ön, tudós, egyetemi tanár, s ahogy mondja magáról: „a könyvek embere”. Ám túlságosan nagyképű, és ellenszenvemet egy csapásra kivívta. Látszik, hogy mélyen lenézi ezeket az embereket, akiknek pedig oly sokat köszönhet. Ám ön nemcsak öntelt és nagyképűen leereszkedő, de hipochonder is. Egyszerű reumáját köszvénynek véli, s agyon gyötri szép és fiatal feleségét, pedig ő már annyi éjszakát virrasztott ön mellett. Sajnálom ezért egy kicsit Jelenét, de egy kicsit meg is értem. El tudom képzelni, hogy amikor még hozzáment önhöz még szerette is. Ön még ma is jóképű, s talán fiatalabb korában- amikor ezek az ősz hajszálak még nem voltak ott mára már kopaszodó fején, lenyűgözte a nőket választékos modorával, tudásnak tűnő áltudásával. Ezek a felületes jó tulajdonságok mindig nagy sikerre számíthatnak az életben. Ön pedig egészen természetesnek vette, hogy minden ön körül forog, és most nem képes megérteni (ahogy maga mondja) a „bennszülöttek filozófiáját”, „ezeknek a vidéken élő érzékeny emberek életét”. A így azt a tragédiát sem, amelyet közvetve ön idézet elő a jövetelével, s azzal az elhatározásával, hogy eladja a birtokot. Határtalan önzése, s az emberekhez való kapcsolata alapján mélyen elítélem Önt.

     

    Egy néző

    Cs. Zs

     


    Rajhona Ádám és Koltai Róbert az Egészséges erotika című filmben

    Szerintetek
    0/10

bezaras mi hogyan mit facebook reg mi hogyan mit facebook reg