• Pogány Judit 70 1944. szeptember 10-én született nagy mesélőnk

    2014-09-10 09:00:00

    1944. szeptember 10-én született Pogány Judit Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

     

     

     

    „Anyai dédnagyapám német hajóskapitány volt, és egy olasz faluból megszöktete egy halászcsalád lányát. Mind a két család kitagadta őket, így telepedtek le Magyarországon. Édesapám a felvidéken, Érsekújváron született. A nagypapát még Pozdeknek hívták. Meglehetősen vegyes família vagyunk.”

     

    Kaposváron született, édesapja útépítő mérnök volt és sokszor vitte magával gyerekeit a falvakba, ahol dolgozott. Korán meghalt, édesanyja pedig beteges volt, így Budapestre került gyámszülőkhöz. Békéscsabán érettségizett, majd újra Kaposvárott hivatalnokoskodott. Gépírónő, majd bérszámfejtő volt, később bíróságon dolgozott.

     

    Már gyermekkorában szeretett mesélni, saját történeteit, az utcabeli gyerekekkel is színházasdit játszott. Ötéves korában saját dalait énekelte és kísérte is magát zongorán. A főiskolára első próbálkozásra nem vették fel, így többet nem próbálkozott. Irodalmi színpadi tag volt, 1965-ban beneveztek a Ki Mit Tud című műsorba és Gáti György, a kaposvári színház akkori igazgatója ezt látva segédszínésznek szerződtette.

     

    „Én olyan romantikusan kezdtem a pályát, mint nagyon sokan a régiek közül. ... Az első négy év elég nehéz volt, dolgoztam a kórusban, a tánckarban, s néha ritkán kaptam kisebb szerepeket. Az első komolyabb feladatot Zsámbéki Gábor osztotta rám.” (1976. március)

     

    1969-ben megkapta a színésznői minősítést.

     

    „Akkoriban nagyon fájt, de ma már tárgyilagosan megállapítom, hogy annak idején én sem vettem volna fel magam a Színművészeti Főiskolára. És nem csak azért, mert rosszul választottam a vizsgaverset. Valójában sem szép nem voltam, sem érdekesen csűnya, nem volt legalább különösen jó lábam vagy ragyogó szemem, és főként, hiányzott belőlem a személyiségnek az a kisugárzása, ami sok mindent pótol. Az egyetlen jó tulajdonságomat, ami ezt a sok negatívumot ellensúlyozta – az átlagosnál nagyobb empátiakészséget – viszont nem tudtam megmutatni. Pedig kezdettől, segédszínész korom legnehezebb időszakában is, ez adott nekem kitartást és bátorságot. Hogy igenis színésznek születtem, mert tudtam magamról, hogy bárkinek a helyzetébe képes vagyok belehelyezkedni.” (Magyar Nők Lapja, 1990. december)

     

    1978-ban felszerződött Budapestre Zsámbéki Gáborral a Nemzeti Színházba, két év múlva azonban visszament Kaposvárra. Itt egy évadon belül játszotta el a Liliom 18 éves Julikáját és a III. Richárdban a 80 éves York hercegnőt. A színházban a fiatal színészek tanításával is foglalkozott.

     

    „A fiatalok saját kezdeményezésre pusztán szimpátia alapján választanak maguknak egy-egy tapasztaltabb pályatársat, aki rendszeresen meghallgatja, figyeli őket, és segít a főiskolai felvételire készülőknek. Ez a szakmai és emberi kapcsolat nagyon szoros, és többnyire a sikeres vagy sikertelen felvételi után is megmarad.” (Magyar Nők Lapja, 1990. december)

     

    1990-ben önkormányzati képviselő lett az SZDSZ és a Fidesz közös jelöltjeként, az SZDSZ tagja volt.

     

    „Az igazmondás és a másokért tenniakarás szenvedélye szerintem együtt születik az emberrel. ... Még Zsámbéki idejében történt, amikor gyakori volt a Színészházban a közös zenehallgatás. Én előadás után közismerten lassan sminkelek, így egyedül mentem át a sötétben, zuhogó esőben a parkon, amikor a szemben lévő járdáról ordibáló férfihang ütött meg. Mivel párhuzamosan haladtunk, az elkapott szövegből megértettem, hogy valami üzemi buliról jönnek haza, férj, feleség és két gyerek. A férfi a kisebbik, járni is alig tudó gyerekkel ordított, hogy ’ottmaradni jó volt, de hazajönni már nem tudsz?’, és ocsmányul káromkodott hozzá. Közben pedig egyik kezénél húzta, vonta, rángatta, időnként szinte a sárba ’tunkolta’ a saját gyerekét. Akkor hirtelen rám tört az indulat, és azt éreztem, hogy megfulladnék, ha nem kiabálnék át ennek a részeg állatnak, hogy ne rángassa ezt a gyereket, mert feljelentem az erkölcsrendészeten. Addigra már a Színészház közelébe értünk, és egyszer csak látom, hallom, hogy Zsámbéki egyetlen lendülettel kiugrik a földszinti ablakon, és mellettem terem. A többieknek még hátraszólt, hogy ’Pogány megint igazságot oszt valahol’, és védelmezőn belémkarolt.” (Magyar Nők Lapja, 1990. december)

     

    1994-től szabadúszó, 2004-től főleg az Örkény Színházban játszik, de a Katona József Színházban is vendégszerepel. Itt játssza az 1996. május 18-i bemutató óta Werner Schwab Elnöknők című darabjának egyik főszerepét.

     

    Forrás: OSZMI

    Szerző: Hornett Ágnes

    Szerintetek

bezaras mi hogyan mit facebook reg mi hogyan mit facebook reg