A rokokó Bécs humoros, ám meglehetősen éles társadalomkritikája ez az 1789-ben komponált kétfelvonásos vígopera.

A februárban és márciusban látható adaptáció több mint három évtizede szerepel az Operaház repertoárján, töretlen sikerrel. A rendező, Szinetár Miklós így nyilakozott a darabról: "

A mû alapeszméje a párválasztás, a szerelem, az érzelmi kapcsolatok bonyolultsága; a világ legszebb és legveszélyesebb adottsága, ami az emberiség számára egyszerre a legnagyobb és a legmegoldatlanabb probléma. Rendezésemben jobban török a végletek felé. Sorsokat akarok megmutatni, a darab életét akarom eljátszani. Ennek megfelelôen a díszletek enteriôrjeiben is nagyobb szerepet kap az erotika, és a mû véres komédia-jellegét is jobban kiemeljük, hogy ezzel is jelezzük, hol kell sírni, hol lehet nevetni. Azt szeretném kifejezni, hogy annyi megértéssel elítélni, de ugyanakkor annyi kétkedéssel szeretni kevesen tudják hôseiket, mint Mozart."

A Guglielmóként debütáló Szegedi Csaba örömmel és várakozással készül a szerepre: „Nagy boldogság, hogy február 21-én a Cosi fan tutte szenvedélyes Guglielmójának szerepében is bemutatkozhatom az Operaházban. Ezzel a feladattal nagy vágyam teljesül, hiszen imádok Mozartot énekelni, az én hangomnak ez gyógyszer. Így már Papageno, Don Giovanni és a gróf szerepe mellett repertoáromon vannak a legcsodásabb mozarti bariton szerepek.”

Forrás: Operaház