2012-01-26 20:56:29
Egy 1976-os RTV újság hasábjain az alábbi írás jelent meg Garas Dezsőről. A közel 40 évvel ezelőtt készült interjúból megtudhatjuk, hogyan vélekedtek akkor Garas művészetéről.
Bánatos bohóc a mikrofon előtt
Garas Dezső megjelenését, szavait és távozását nevetés, nemritkán röhögés szokta kísérni színpadon, s így van ez nagyrészt filmen és tévében is. Nyilván ennek nyomán szerepelteti a rádió is bohózati szerepekben és kabarékban.
Garas Dezső Miradoux úrként - a Léni néni c. előadásban
Csakhogy, ami a színpad, film és tévé reflektorfényének jótékony hazugságában még hat, vagy legalább elmegy, ezt a mikrofon puritán hatáseszközei óhatatlanul leleplezik.
Nos, aki Garas hahotázva tud nevetni, nem lát belőle mást, mint egy kedves karikatúra jeleit: kezét, lóbáló karját, lomha mozgását, groteszk fintorait. És ha a rádióban mosolyra tud fakasztani, rendszerint csak azért van, - mert - őt hallgatva- "lelki szemeink előtt" felrémlik emberi-színpadi habitusa.
Amitől művészi lénye meglehetősen távol van.
Garas Dezső fő erőssége - s ez akkor derül ki, amikor csak a hangját halljuk- a líra, annak a legnemesebb, legbensőségesebb fajtája: a halk, bánatos líra. Bohóc? Persze, hogy az, - még ha finomabb meghatározással őskomédiásnak nevezzük is, amely adottság minden jó színész lelke mélyén ott él. Clown? - az, de a szónak legértékesebb értelmében. Bárgyú nevetése mögött mindig egy megbántott ember könnyezik, egy-egy röhögésbe csukló szavából " az ősi értetlenség", "a gyógyíthatatlan emberi butaság" sikolt, -ahogy ezt egy nagy elődjéről, a máltatlanul elfelejtett Gárdonyi Lajosról annak idején Kárpáti Aurél megállapította.
Humora néha dermesztően hat, néha megrendít. Van, amikor Swift világát idézi, de van amikor, csak Pierrot-ét, akinek jobb cirkuszokban gitárt adnak a kezébe, és akinek illik könnycseppeket rakni csillogó flitterből fehérre meszelt arcára.
Garas megszólal a mikrofon előtt, s ha habitusáról meg tudok feledkezni, s netán sosem találkoztam még vele "élőben": hangjával gyönyörűséges lírai világot idéz, kissé szomorkásat, kissé őszit, kissé emberi elmúlásra emlékeztetőt.
Érdemes lenne őt legalább stúdiókban kiemelni a "hivatásos komikus" skatulyájából, és hangja kifejezési lehetőségei szerint mélyebb, más szerepeket ráosztani.
Sikerrel megoldaná.
Rácz György
RTV újság 1976. június 20.