• A Vaknyugat-próbák kulisszatitkai

    2013-01-05 08:00:00

    Az tudjuk, hogy december 30-án nagy sikerrel mutatták be a Gothár Péter rendezte Vaknyugatot az Átriumban. De milyen volt a próbaidőszak? A karácsonyfás főpróbahét? Egyáltalán, hogyan lehet négy kőszínházi színészt egyeztetni az évad közepén? Téged is beavat a kulisszatitkokba Zsedényi Balázs, a Vaknyugat produkciós vezetője a vele készült interjúnkban.

     



     

    Hogyan folytak a Vaknyugat-próbák az Átriumban? Mikor kezdődtek, hány hét állt rendelkezésre, és milyen volt a főpróbahét?


    Zsedényi Balázs: A próbák nem hagyományos módon zajlottak, hiszen befogadóhelyen próbáltunk, és mivel a produkcióban résztvevő négy színész kőszínháznál dolgozik, nem volt könnyű az egyeztetés. Az olvasópróba november 26-án zajlott, ez előtt két hétig a Connor testvérpárt játszó Ficza István és Rétfalvi Tamás dolgoztak a jeleneteken. A szorosan vett próbák négy héten át zajlottak, a karácsonyi ünnep alatt is. A szűkös időt ellensúlyozta a munka intenzitása, és hogy mindenki hihetetlen alázattal volt az egész projekt iránt. Nagyon keményen dolgozott mindenki. A rendelkezésre álló négy hét csak azért volt elegendő, mert a testvérpárt alakító színészek már ismerték a szövegek jó részét a McDonagh-gyakorlatokból, és azért, mert az alkotók tényleg egy pillanat alatt összecsiszolódtak, valódi találkozás, színházi csapatmunka alakult ki, aminek a hangulata és ereje az előadásban is tetten érhető.

     


     

    Milyen a "teltebbnél is teltebb ház"? Az előadáson nők vagy férfi nézők voltak többen? :)

    Zsedényi Balázs: A bemutatót követő facebook-bejegyzésre gondolsz? :) A teltnél is teltebbet kellett volna írnunk magyarul, csak érzékeltetni akartuk, hogy olyan volt az érdeklődés, hogy a terem a fizikai kapacitáshatárához ért. Meg kellett nyitni az erkélyt is a közönség előtt. A telt ház mindig fontos, de egy magánprodukciónál talán még többszörösen az, hiszen nincs alattunk önkormányzati vagy minisztériumi háló. A januárra nem panaszkodhatunk, mindegyik előadásunk telt házas lesz, nagyon gyorsan fogynak a jegyek. Reméljük, ez így is marad – de ezt a nézők fogják eldönteni.

     

    Kinek ajánljátok az előadást?

     

    Zsedényi Balázs: Mindenképpen olyan előadás megszületésében szerettünk volna segíteni, ami a fiatalok – színházba talán kevésbé járó tizen-, huszon- és harmincévesek, egyetemisták – ingerküszöbét is eléri. De ez nem jelenti azt, hogy ne számítanánk a kőszínházi közönségre is, sőt. Az áll a színlapon, hogy "embereknek", és valóban így is gondoljuk. Tény, hogy a darab kemény szöveg, hiszen a helyzet is kemény, ha belegondolunk: két testvér pokollá teszi egymás életét, ez az ő hivatásuk, pedig akár segíthetnének is egymásnak. De nem teszik. Sőt. És jól is érzik így magukat. Nincs áldozat, ami megváltoztatná ezt. A színpadon semmiféle képmutatás nincs, csak a puszta valóság. És talán látunk ilyesmit magunk körül. Akit érdekel, aki szeretne azon gondolkodni egy kicsit, miért ilyen társas lény az ember, amilyen, azoknak ajánljuk. (De csak tizenöt éven felülieknek.)

     


     

    Kinek nem?

     

    Zsedényi Balázs: Akit nem érdekel a bűn, a szeretet, a hűség, a vágy, a hit, a közösség – vagy úgy az élet egyáltalán. Na, nekik semmiképpen sem.

     

    Ki választott kit? Ti Gothár Pétert? Vagy ő benneteket? Felkérés volt, vagy ajánlat?

     

    Zsedényi Balázs: Megnéztük a McDonagh-gyakorlatok vizsgát a Színművészeti Egyetemen, ezt egyfajta "ajánlatként" foghatjuk fel, és nagyon tetszett nekünk ez az ajánlat. Beszélgettünk Rétfalvi Tamással, és ezután merült fel az ötlet, hogy csináljuk meg a teljes előadást. Tulajdonképpen két alapvetése volt a projektnek: Gothár Péter rendezze és a két fiú játssza a főszerepet. Ha ebből bármelyik nem valósult volna meg, akkor biztosan nem csináljuk meg. Alföldi Róbert teljesen közös gondolatunk volt Gothár Péterrel Welsh atya szerepére. Kicsilány szerepére sok ötletünk volt, de az igazi gondolat, Mészáros Piroska a próbák kezdete előtt nem sokkal pattant ki valamelyikünk fejéből. Mindannyian elsőre igent mondtak a felkérésre. Az előadás pedig az ő valódi lelkesedésüktől és odaadásuktól lett annyira jó.

     


     

    Független csoportok tudnak kapcsolatba lépni veletek játszóhely, próbaterem kapcsán?

     

    Zsedényi Balázs: Tehát a Kultúrbrigád nem rendelkezik sem játszóhellyel, sem próbateremmel. Inkább lehetőséget szeretnénk teremteni, olyan lehetőségeket, amiben más talán nem látna fantáziát, és aminek tétje van. Ehhez megteremtjük a hátteret, összerakunk valami működő, sosemvolt-sosemlesz dolgot. Legalábbis most így tűnik.


    Mi a kedvenc idézeted és jeleneted az előadásból?

     

    Zsedényi Balázs: Welsh atya mondja: „Olybá tűnik, hogy erre a városra nem terjed ki a Jóisten illetékessége. Erre a városra nem terjed ki neki.” A kedvenc jelenetem pedig – bár elég nehéz választani – az utolsó: a kölcsönös megbocsátás szertartása. Gyönyörű.

     


     

    Melyik a következő bemutatótok?

     

    Zsedényi Balázs: Nem produceri iroda vagyunk, sokkal inkább projektekben, színházi ügyekben gondolkodunk. Vagyis nem darabot szeretnénk csinálni, hanem olyan együttműködéseket létrehozni, olyan érvényes dolgokról beszélni, ami ma talán hiánycikk. Ennek a formája bármi lehet. A lényeg, hogy saját hangja és ereje legyen, csapat legyen, közlendő legyen. Vagyis nem hajtjuk a következő bemutatót, de vannak ötletek, amik formálódnak, egyet-kettőt talán a nyáron sikerül is megcsinálni.

     

    A fotókat Mészáros Csaba készítette.


    Az előadást 2013. január 13-án láthatjuk legközelebb.

     

    Játssz, hogy páros belépőt nyerhess!

     

    Hogy mi is az Átrium? Olvassátok el a korábbi interjúnkat Hanula Zsolttal, amit az Átrium megnyílásakor készítettünk.



    Címkék: Zsedényi Balázs, Mészáros Piroska, Ficza István, Rétfalvi Tamás, Gothár Péter, Átrium, Alföldi Róbert
    Szerintetek
    0/10

bezaras mi hogyan mit facebook reg mi hogyan mit facebook reg