• Gálffi László interjú

    2012-03-20 13:26:25

    A Sírpiknik férfiszerepe és A nagy négyesrendezése után Az isteni Sarah című produkcióban tér vissza az Orlai Produkcióhoz Gálffi László, amelyben a legendás francia színésznő, Sarah Bernhardt titkárát alakítja Vári Éva partnereként.

     

    – Ez most egy más típusú feladat, mint A nagy négyes megrendezése...

     

    Gálffi László: Ne túlozzunk! Anagy négyesnél tulajdonképpen játékmester voltam. Összehoztam négy nagyszínészt, nevezetesen Vári Évát, Molnár Piroskát, SzacsvayLászlót és Benedek Miklóst, és hagytam játszani őket. És micsodahihetetlen sikerük van! Kilenc hónap alatt már az ötvenedik előadáson istúl vagyunk. Nagyon szívesen vettem, hogy Orlai Tibor ismét megkeresett, ésmost a Sírpiknik után megint színészként számít rám.

     

    – Sarah Bernhardtmellett mi Pitou, a titkár szerepe John Murell darabjában?

     

    Gálffi László: A viszony mindenképpen alárendelt, hiszen egy nagy színésznőnek a titkára, életénektanúja, és a szerepjátékokban – amire a darab épül – sem egyenlő a szerepük. Együtt játszanak, de nem, mint színészek, hanem nagyjából úgy, mint a gyerekek.  Az ő játékuk a szó szoros értelmében – és nem teátrális értelemben– vett játék. Sarah-nak hiába van gyereke, hiába van unokája, hiába vannak rajongói, egyedül van. Erről persze ő is tehet. Csak a titkára maradt, akivel borzasztó együtt lenni, ugyanakkor annál csak egy rosszabb van, ha nincs a közelében.

     

    – Pitou szívesen vesz részt ebben a játékban?

     

    Gálffi László: Nyilván, hiszen részese lesz egy nagy életműnek, végtére is ő gondozza az utókor számára a nagy színésznő emlékiratait! Ez persze felelősségteljes, sőt veszélyes feladat is, mert amiről úgy gondolja, rombolja a nagy színésznőről alkotott képet, azt nem írja le, az eltűnik. Roppant érdekes, hogy mi az, amiről ő úgy gondolja, nem tartozik az utókorra. Ugyanakkor bármennyire is alárendelt szerepben van, mégiscsak ő az, akinek aszínésznő kiadja a titkait, mégiscsak ő az, aki leírja, mégiscsak ő az, aki a szerepjátékban részt vesz, és akin keresztül megtörténik a múlt felidézése.

     

    – Ezek szerint a titkár nélkül nincs visszaemlékezés sem.

     

    Gálffi László: Persze, hogy nincs. Nekem még talán jobban is kell figyelnem... olykor előtérben vagyok, olykor pedig háttérbe vonulok, de mindkettő teljes koncentrációt igényel. Hiszen a háttérben is ugyanúgykell jelen lenni, mint elöl, csak éppen akkor valahogy úgy, mint a jó filmzene,amit gyakran szinte nem is érzékel az ember, de ha nincs, nem olyan hatásos a jelenet.

     

    – Mi volt a legnehezebb a próbafolyamat alatt?

     

    Gálffi László: Egyértelműen a rengeteg szöveg, ami ráadásul gyakran érzelmileg igen összetett. Szerep a szerepben. Az ember minden próbafolyamat alatt újrakezdi a szakmát. Itt most az arányokat kellett megtalálni, miből mennyit, mer tnagyon sok a csábító lehetőség, ami más irányba viheti a történetet. Végig ketten vagyunk a színpadon. Ha egy koncertteremben eljátsszák Beethoven Tavaszi szonátáját, általában mindenki a hegedűsre figyel – de ha nincs józongorista mellette, akkor a hegedűsnek sem lesz akkora sikere.

     

    Forrás: Orlai Produkció


    Címkék: Orlai Produkció
    Szerintetek
    0/10

bezaras mi hogyan mit facebook reg mi hogyan mit facebook reg